Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Műszerek és tudományos eszközök
395 gyáraink — első sorban a Ganz és Társa vasöntő és gépgyár-részvénytársulat elektrotechnikai osztálya — megkezdvén, mind jobban kifejlesztették. De egyéb műszereknek, igy astronomiai, geodetikus, mathematikai, fizikai és chemiai eszközöknek készítésével alig foglalkoztak nálunk, a mi nemcsak közgazdasági, de tudományos szempontból is felette hátrányos volt. Annak kimutatására, hogy a precziziós mechanika ügye a tudományos kutatással mily szorosan függ össze, csak felemlítjük, hogy a precziziós eszközök, melyek tudományos és tanintézetekben, megfigyelő állomásokon s gyárak laboratóriumaiban a legkülönbözőbb czélokra szolgálnak, nem készülhetnek szabványos utón. A különböző szükségleti viszonyok szabják meg e szerkezetek specziális alakját, gyakran meglevő műszerek egyik-másik módosításáról, vagy új műszerek készítéséről van szó, s mindez esetben felette kívánatos, hogy a megrendelő az eszközt előállító mechanikussal személyesen érintkezhessék. Az eszmecsere a mechanikust tudományos irányban műveli, a meg- bizónak pedig gyakorlati érzéke tökéletesedik és igy gyorsabb felfogással választhatja ki a bizonyos czélra szolgáló szerkezetek közül a legegyszerűbbet és legczélszerübbet. Hírneves mechanikusok, mint Ruhmkorff, Golaz, Duboscq, Breguet, Hipp, White inkább tudósokkal való folytonos érintkezésüknek, mint kézi ügyességüknek köszönhették, hogy tökéletes specziális készítményeik az egész tudományos világban elterjedtek. A képzett mechanikusokban való hiányon egyes tudósaink és intézeteink némiképen segítettek úgy, hogy laboratóriumukban műhelyt létesítettek, melyben a szükséges eszközöket és szerkezeteket maguk állították elő. így jártak el például Than Károly, Konkoly Thege Miklós, Jendrássik Jenő, a kolozsvári egyetem természettudományi osztálya, a budapesti kir. József- műegyetem, de a kérdésnek ilyetén megoldása csak egyeseknél és itt is a precziziós mechanikai műhely teljes felszerelésének nagyon költséges voltánál fogva hiányosan lehetséges s átalános szükséglet ily úton ki nem elégíthető. Ezért is tudós kutatóink közül sokan az általuk szerkesztett eszközöket itthon el nem készíttethetvén, eszméik keresztülvitelére kénytelenek voltak külföldi mechanikusokhoz fordulni ; sok esetben azonban a személyes érintkezés hiányában oly nehézkesnek mutatkozott az eszmék tisztázása, hogy kivitelük el is maradt. Ilyenek voltak a viszonyok az utolsóelőtti évtizedig, mely időtájt kormányunk figyelmét ismét különösebb mértékben iparunk fellendítésére fordítva, ipartelepeket, magasabb ipariskolákat, szakiskolákat és kézügyességi iskolákat létesített mindenfelé s a precziziós mechanika jelentőségét is felismerve, az ipar eme fontos ágának hazánkban való megalapításán illetőleg fejlesztésén fáradozott. Ebbe az időszakba esik a budapesti órásipariskola felállítása, mely intézetben az 1895/96. évben már 47 tanuló kapott oktatást. Az iskola ez idő szerint a gyakorlati kiképzéssel ugyan még nem foglalkozik s az ezredéves országos kiállításon is csupán szakrajzokat és Írásbeli dolgozatokat mutatott be, de már a legközelebbi jövőben, terv szerint az 1898/99. évben műhelylyel hozzák összeköttetésbe s így remélhetjük, hogy ez intézet működése hazai órásiparunk fellendítésére a legjobb hatással lesz.
