Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Az erős villamáramok technikája - Az erős villamáramok technikája az ezredéves kiállitáson
361 részbe, mely két fázisú tekercseléssel van ellátva, két közel 90°-nyi fázis- különbséggel biró áramot vezetünk. Öt lóerőig terjedő munkaképességű motoroknál az indukáló rész álló tagozott vasgyürü, mig az indukált rész foroghat. A szerkezetet transformatornak nézhetjük ; az álló rész az indukáló, a forgó rész az indukált tekercs. Az utóbbi kisebb gépeknél önmagába zárt egyszerű vezeték, nagyobb gépeknél azonban két vagy három tekercsrendszerből áll, melyek a tengelyre ékelt gyűrűk révén folyadékrheostattal vannak összekötve. E rheostatok ellenállását a gép megindítása után fokozatosan csökkentjük s ha a motor szinchronizmusba jött, teljesen kiigtatjuk, vagyis az armatura vezetéket röviden zárjuk. Ez az eljárás szükséges, mert ha az armatura már az indításnál röviden záratnék, az áramlökés a hálózatban erősen érezhetővé válnék. Az öt lóerőnél nagyobb munkaképességű indukcziós motorok úg}^ szer- kesztetnek, hogy a kétfázisú tekercseléssel biró indukáló rész forog, mig a három fázisra tekercselt indukált rész áll. Ekkor a tengelyre erősitett gyűrűk révén történik az árambevezetés. Rendes viszonyok közt, vagyis a rendes fordulatszámnál egyfázisú áram is elegendő az armatúrának forgásban tartására. Indításnál azonban az áramok ellentállások és fojtó tekercsek által elválasztatnak, a) és c) a transformator szekundár-tekercsének szélső kapcsaival, b) a közepes kapocscsal van összekötve úgy, hogy a) és b) meg c) és b) között ugyanazon feszültség van, R) az önindukczió nélküli ellentállás, L) a fojtó-tekercs ; a feltüntetett kapcsolásnál a motor megindul. R) és L)-nek kísérletileg megállapított értékkel kell bírnia, hogy a kellő fáziskülönbség elő- álljon. A fáziskülönbséget ismert elv szerint az egyik ágba igtatott kellő kapa- czitásu kondensatorral is létesíthetjük, a mint azt pld. Brown tette. Ezzel a műfázissal és az eredeti váltakozó árammal a motor csaknem úgy dolgozik, mint a kétfázisú motor. Az indukcziós motoroknál az indítás csak megterhelés nélkül megy, mivel a vonóerő egészen kicsiny. Kellő forgássebességnél jobbra átkapcsolunk, miáltal £)-nél az összeköttetést megszakítjuk, L)-et és R)-et kiigtatjuk s az áram be- illetőleg kivezetés egyszerűen a) és c) kapcsoknál történik ; a motor ekkor megterhelhető. A kisebb motoroknak mintegy 8 lóerőig két szijtárcsájuk van (20. ábra), melyek egyike a motor tengelyére van ékelve, a másik lazán jár. Mindkét tárcsának egymás felé forduló oldalán a koszorú lapos. Indításnál a kapcsolás a laza tárcsán van ; rendes forgássebességnél kézi kerékkel a laza korongot a felékelthez szoritjuk, akkor a koszorúk közötti súrlódás a mozgás közlésére elegendő. Ha mindkettő kellően forog, az áttevést a felékelt tárcsára tesz- szük ; ezáltal a terhelés lassan és nem rögtönösen történik. Nagyobb motoroknál a kézi kerék hiányzik. A kellő forgásszámnál a szíjat a laza korongról a telékeltre toljuk át. (21. ábra.) Megemlékezünk még e helyen a Ferraris Arno-féle elrendezésről, mely
