Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Az erős villamáramok technikája - Az erős villamáramok technikája az ezredéves kiállitáson
330 A tizenöt év óta felkarolt munkakörnek raczionális fejlesztésével kormányunk is jól felfogott kultúrpolitikát művelt, mert e nagyiparral a tudományos technikának, közlekedésügynek és ezzel összefüggő más fontos művelődési tényezőknek haladása van szoros kapcsolatban. Az erős áramok technikájának jelenkori fejlődését az 1870. évtől, mint attól az időszaktól kell számítanunk, midőn Jamin a franczia akadémiának a Gramme modell-asztalostól feltalált — de a mint később kiderült, már 1863-ban Pacinotti olasz tanártól ismertetett — gyűrűs armatúrát mutatta be, melynek a mágneses térben való forgatásával a régi kommutátorok hiányaitól menten a zárókörben egyirányú áramot létesithetünk. De az erős áramok — bár korlátolt mértékben — a szóban lévő idő előtt is alkalmaztattak ; igy a galvanizőrök műhelyeiben, a színpadon a Volta- ivvel való impozáns fényhatások elérésére galván battériákkal termelték az erős áramokat. Az Alliance-Társulat néhány világitó toronyban az erős fényt a mágneses indukczióra alapított nagy gépekkel létesítette ; de a dinamoelektro- mos elvnek 1867-ben történt ismertetése után is, a hetvenes évek eléjén, még igen szűkkörü volt alkalmazása azon gépeknek, melyek működése az elektromágneses indukczióra, mint arra az elvre volt alapítva, melynek fel- használása a jelen korban az erős áramok technikájának a leghatalmasabb lendületet adta. Az elektrotechnika rohamos fejlődésében nagy részük van azoknak a tudósoknak, kik a Volta-féle oszlopnak 1800-ban való bemutatása után a hidroelektrikus battériák szolgáltatta áram hatását tették kutatásaik tárgyává, így Volta, Davy, Ohm, Oersted, Ampère, Faraday örökbecsű munkálkodása szolgáltatta a biztos alapot, melyre a technikusok építettek. Ha ehhez hozzá- veszszük a legújabb időben tett számos mágnességi vizsgálatot, melyeknek végzésére indító okul épen a gyakorlati szükséglet szolgált, akkor ezek azon eredmények, melyeknek czéltudatos felhasználása képesítette a technikusokat, hogy a szerkezeteknek az ipari hasznosításra legelőnyösebb alakot és méreteket adjanak és a tervezetből a gép teljesítményét előre kiszámíthatták. Hazánkban a kutatók közül első helyen néhai Jedlik Ányos budapesti egyetemi tanárról kell megemlékeznünk, ki egyike volt a legelsőknek, kik elektromágneses motort szerkesztettek. Állandó galvánbatteriát is konstruált, melynél a diafragma práparált papír volt. A dinamoelektromos elvet, melyet 1867-ben Wheatstone és Siemens Werner ismertettek és a melynek értelmében a gép armatúrájának forgatása által a gép maga teremti a működésére szükséges mágneses teret — Jedlik már az ötvenes években feltalálta. Az elektrotechnika hazai fejlődéstörténetére nézve Jedlik gépe érdekes adatot nyújt és ez szolgáljon részletesebb leírásának indokául. (1. ábra.) A forgástengelyre (I) annak végeitől mintegy negyedrésznyire négy szárból álló egy-egy elektromágneskerék van ékelve (A. B.) A mágneskerék kerületi szárvégei árambevezetés révén egynevü sarkiságot kapnak, de a két kerék kerületi szárvégei ellenkező sarkuakká válnak. Az elektromágnes-rendszer forgása közben az árambevezetés úgy történik, hogy a forgástengelylyel
