Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémipar és ennek egyes ágazatát kiegészitő vasiparok
326 A fémiparban az épület- és a műbádogos-munkák, a lemezedények, a jégszekrények, a lóvakarók, a harangok, a gáz-, viz- és gőzvezetéki szerelvények és csövek és a lámpások gyártása áll tűrhető lábon. À csillárgyártásunk a kezdet elején áll, azonban nagy reményekre jogosít ; szépen fejlődik a monumentális szoboröntés is, de a fémből való bijouteria-czikkek dolgában iparunk a legszomorúbb képet láttatta. Az egészségügyi berendezésekkel foglalkozó czégek kiállítása arról tanúskodott, hogy iparunk idevágó ágai szépen fejlődnek s mind a fürdők és klozetek, mind a központi fűtések és fertőtlenitő készülékek gyártása dolgában piaczainkat a külföldtől eléggé függetlenítették. A rézművesség teljesen a síma felszinü edények gyártására vetette magát, a házi szükségletek kielégítésére való használati fémtárgyak (nikelből, alpakkából stb. valók) pedig teljesen hiányoztak. Szóval az 1896. évi ezredéves országos kiállítás fémipari része több idevágó iparág örvendetes fejlődése mellett nem egynek megállapodottságáról vagy hanyatlásáról tanúskodott. Azonban a fejlődés az 1885. évi országos kiállításhoz viszonyítva, túlságos nagynak nem mondható és sok iparágnál teljesen helyhez kötött; igy például szorosan összefügg Budapest építkezésével. Fém- és vasiparunk egy pár iparágtól vagy iparczikktől (vasművesség, lóvakarók, takaréktüzhelyek, lemezedények, vascsövek, drótfonatok és szövetek gyártása) eltekintve, még korántsem áll a versenyképesség oly fokán, mely neki külföldön is erős pozicziót szerezhetne; sőt az 1896. évi berlini kiállításon látottak után sajnálattal valljuk be, hogy magának Berlinnek fém- és vasipara nyomatékosabb, mint egész Magyarországé.
