Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémipar és ennek egyes ágazatát kiegészitő vasiparok
321 bukkantam. Itt mutatta be az első magyar aczélirótoll és tollszárgyár budapesti czég toll- és tollszár-gyártmányait. Tehát ebben az iparágban is láttunk magyar terméket, melynek nemzetgazdasági fontosságát legélénkebben illusztrálja az a körülmény, hogy 1895-ben az aczélból és más fémből való iró- tollak behozatala (170.800 forint) és kivitele (11,500 forint) közötti különbség 159.300 forint volt. Ha az említettük czég gyártmányainak jó minőségét az olcsó ár is támogatni fogja, bizvást hiszszük, hogy ennek a tetemes különbségnek nagyrésze a legközelebbi jövőben elenyészik. h) Egészségügyi berendezések és központi fűtések. Fürdőberendezés, mosdók, klozetek, pissoirok, fertőtlenítő gépek, vízszűrők és központi fűtések. Magyarországban egészségügyi berendezéseket, jelesen fürdőket, kloze- teket és pisoirokat úgyszólván kivétel nélkül bádogosok és a központi fűtésekkel foglalkozó vállalatok készítenek. Ezredéves országos kiállításunknak ez a csoportja hűen tükrözte vissza iparunk idevágó részének mai állapotát s mert minden téren csak haladást konstatálhatunk, biztos reményt táplálhatunk az iránt, hogy ez a fontos iparág fejlődésének mai útjáról nem tér le. 1. Legtöbb volt azoknak a kiállítóknak száma, akik fürdőberendezéseket mutattak be. Részben csak fürdőkádakat, részben pedig fürdőkályhával felszerelt kádakat vagy egész fürdőszoba-berendezést állított ki : Biliig Sámuel (Vágujhely), Boros Testvérek (Budapest), Gabler Gyula (Budapest), Hubert Fiilöp és Társa (Budapest), Jancsó István (Szolnok), Jetiinek Nándor (Budapest), Joszt Mátyás (Temesvár), Knuth Károly (Budapest), Kiéli Béla (Nagyvárad), Nagy József (Kézdivásárhely), Piffl Alajos (Temesvár), Schwalb Adolf (Budapest), Szabó Tódor (Pancsova), Szepessy Sándor (Budapest), Zeiler Géza (Koloszvár) és a Zellerin M.-féle gyári részvénytársaság (Budapest). A vidéki iparosok legnagyobb része inkább csak fürdőkádakat mutatott be, melyek közül egyik-másik fűtőszerkezettel volt kapcsolatos, mig a budapesti iparosoktól kályhákkal vagy meleg és hideg vízvezetékkel felszerelt kádakat láttunk. A fürdőkályhákat kivétel nélkül vörösrézből, a kádakat pedig jobbára czinklemezből, néhányan pedig vörösrézből készítettek ; a budapesti iparosok fajanszból és porczellánból való kádakat is állítottak ki. A czinkből való kádak legnagyobb része festve volt s külső hosszanti oldalukat átlós léczekkel merevítették. A legtöbb kád pereme a mostani divat szerint erősen kihajlott és vízszintes volt. A fürdőkályhák fűtése és a fürdőkád csapjának szerkezete dolgában különös újdonságot nem láttunk, azt azonban kiemeljük, hogy majdnem mindegyik kiállító oly csapszerkezet összeállítására törekedett, mely a hideg vízvezetéki viz és a kályhából kiáramló forró viz összekeverésével langyos vizet szolgáltat a zuhanyhoz. Knuth és Gabler kiállításában oly fürdőcsaptelepet is láttunk, mely a kályhára volt szerelve. Matlekovits : Magyarország az ezredik évben. VII. 21
