Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
286 nélkül való volt. Kiss Lajosnak díszes vascsempékkel kirakott melles tűzhelye igen szép volt ugyan, de ki vesz olyan tűzhelyet, mely örökös gondozást kíván, ha azt akarjuk, hogy tisztán maradjon ? Ha már a tűzhelyet díszíteni akarjuk, sokkal helyesebben cselekszünk, ha Mannstádt-féle díszvasakat, reczésre sajtolt burkoló lemezeket, vagy fémkereteket használunk. Az elsőt illetőleg követendő például állott Widmann Alfréd, a másodikat illetőleg Ehrlich G. Gusztáv és a harmadikat illetőleg Lakos Lajos és Maár Antal ; noha ez utóbbi azzal, hogy még a sütőkereteket és ajtókat is sárgarézből készítette, kissé túl lőtt a czélon. A fémkeret, ha aluminium-bronzból vagy deltafémből való, azért is jó, mert ezek a vasnál, de a sárgaréznél is tetemesen rozsdaállóbbak, tehát kevés tisztítást kívánnak. A mázolt agyagcsempékkel kirakott tűzhelyek között a legelső helyet foglalta el Lakos Lajosnak a 37-ik ábrában előtüntetett kiállítása. A tűzhelyek ízléses összeállítását és kitűnő munkáját követendő példaképül állíthatjuk iparosaink elé. A szóban forgó tűzhelyeket ő Felsége a király, a gödöllői kastélya számára rendelte meg. Kiemeljük még Bergmann Adolf, Gruber Sándor, Igó János, Haraszti János, Klein Dávid, Stark Máté és Widmann Alfréd ízlésesen összeállított csempés tűzhelyeit is. A vasöntő műhelylyel kapcsolatos vasgyáraink szépen öntött kisebb takaréktűzhelyeket is állítottak ki ; ebbe a csoportba sorolhatjuk Clas Nándornak a VII1/B. csoportban bemutatott franczia rendszerű asztaltüzhelyeit. Noha takaréktűzhely-iparunk az utóbbi időben jól fejlődik és a géppel berendezett műhelyek következtében (Lakos Lajos és Ehrlich G. Gusztáv) versenyképességében is erősbbödött, mégis elég nagy a behozatal (1895-ben 139.440 forint) és a kivitel (1895-ben 9940 forint) közötti különbség. Azonban remélhető, hogy a különbség is mielőbb eltűnik, mert tudomásunk szerint a tehetősebb vidéki takaréktüzhely-készitők is kezdik a géppel való gyártást. Áttérve a fűtőszerkezetekre, megjegyezzük, hogy vasból való kandallót egy kiállító se mutatott be, a mi eléggé jellemzi azt. hogy nálunk a sugárzó meleggel való fűtés teljesen alárendelt szerepet játszik. Vasból való kályhákat több gyár állított ki. A VIII/B. csoportban láttuk a budapesti Arkay Sándor retorta kályháját, a székesfehérvári Krén Ignácz Elektra és Prometheus kályháját és a budapesti Svadlo E.-féle lakatosáru-gyár vederrostélylyal felszerelt kályháját. Ezeken kívül még Gaál Pál és Bertalan, Gruber Sándor és Tényi József mutatta be kályhaszerkezetét. A gépcsarnokban a két budapesti Ehrlich-czég, a VIII/A. csoportban, a brassói bánya- és kohórészvény-egylet, a nadrági vasipartársaság és a Heinzelmann-féle vasgyár állították ki vaskályháikat ; a szabadalmazott cs. és kir. államvasut- társaság készítményeit pedig a nevezett czég külön pavilonjában láttuk. Tehát hat kályhagyárral több állított ki, mint 1885-ben. Szerkezet dolgában legérdekesebbek voltak a töltő kályhák, melyeket két főcsoportra, tüzelőszertartó nélküli és ilyennel felszerelt kályhákra oszthatunk. 1. A tüzelőszertartó nélküli kályhák csoportjába tartozott Ehrlichnek Meidinger-rendszerü, a Swadló-féle lakatosáru-gyárnak veder rostélyu és a
