Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
fedezzék, a másik ok pedig abban, hogy reszelőgyáraink alkalmas belföldi aczél híján kénytelenek a drága külföldi aczélból dolgozni. Ezen a bajon azzal lehetne segíteni, hogy a magyar kormány megvetné a jó és olcsó szerszám- aczélgyártás alapjait vagy a kincstári vasgyárak valamelyikében vagy egyikmásik belföldi magán vas- és aczélgyár megfelelő pártolásával. Tudtunkkal a m. kir. kincstár Kudsiron már megpróbálta a reszelőaczél gyártását s a m. kir. technológiai múzeumban ebből az aczélból vágott reszelőkkel beható kísérleteket is végeztek, melyeknek eredményeivel teljesen meg lehetünk elégedve, azonban, úgy látszik, vagy a gyártással hagytak fel, vagy pedig a kincstár a gyártott tégelyaczélt nem adja el, hanem belőle kudsiri és kabolapojánai szerszámgyáraiban szerszámokat gyártat. A baj orvoslásának második módja az, hogy a fogyasztók — s ez különösen a nagy gépgyárakra vonatkozik — ne követeljenek a kezdő iparostól mindjárt olyan munkát, mint a minőt a régi osztrák és német gyáraktól kapnak, hanem kellő elnézéssel és folytonos oktatással neveljék azt az iparost, mig oda fejlődik, a hol külföldi versenytársai vannak s bizonyára rövid idő múlva a hazai gyárakból is olcsón és jól fedezheti szükségleteit, A többi szerszámok gyártása dolgában úgyszólván csak a kezdet elején vagyunk, noha a gépcsarnokban a budapesti fegyver- és gépgyár-részvénytársaság remekül készített spirálfúrókat, csavarorsó és csavartok metsző készüléket, az V100 mm-nyi pontosságú kalibergyürüket és orsókat, szabatos tapintókörzőket, kidörzsölőket és különböző nagyságú marókat mutatott be. Ez a nagyszabású gyűjtemény azt a meggyőződést kelti a szakértőben, hog}' ha az említettük gyár teljes erővel a finom szerszámok gyártására veti magát s azt a nemes czélt tűzi ki, hogy a külföldi gyártmányokkal lenyűgözött magyar piaczot visszahódítja, ez neki nagypontosságu szerszámgépeivel s egyéb felszerelésével bizonyára sikerül is. A fel nem említett többi szerszámkiállitók a szerszámok gyártását még korántsem karolták fel annyira, hogy az ő működésük a helyzetet említésre méltóan javíthatná. Láttunk igen szépen készített csővágókat Berger Emil budapesti mérnöktől, bélyegzőket és ólomzárfogókat Gallauner Károly budapesti szerkovácstól, vésett aczélbélyegzőket Huniaczek V.-től, csőkaparókat Kocsákh János szabadkai gépésztől, Nagy Gábor berettyóújfalui gépésztől és Mucha Lajos budapesti szerszámkovácstól, közönséges fúrókat, srófmetszőket, kalauzlyukasztókat, ólomzárfogókat, szögfeszitőket, fúrókerepeket és csővágókat a budapesti Sebes és Beck czégtől ; azonban azt hiszszük, hogy ezeknek gyártása mostani szűk keretükön, úgyszólván helyi jelentőségükön túl aligha emelkedik. A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a gépcsarnokban két kiállító, nevezetesen Csorba J. Gy. és Wancsek Béla lábhajtással való lombfiirészeket, Perényi Dezső Béla szalámiszeletelőket és Papp József furnirvágó eszközt mutatott be s láttuk a Viktória himzőkészüléket is, de ezek csak arról győztek me,y bennünket, hogy a finomabb faipari szerszámok s egyes szerszám-különlegességek gyártása dolgában még csak a kezdet elején se állunk. A szerszámokról szólva e helyen kell megemlékeznünk a surló koron
