Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
270 ez a sajnálatos előítélete annál feltűnőbb, mert a magyar tengelyeket a külföldön az osztrák tengelyekkel teljesen egyenrangúaknak tartják. Véleményünk szerint a magyar tengelyekkel a magyar piaczot teljesen csak úgy hódithatnók meg, ha a salgótarjáni gyár a finomabb, u. n. olajbanfutó tengelyek gyártását is felkarolná. Most csak teherkocsi-tengelyeket gyárt s igy az említett finomabb tengelyek beszerzése dolgában a magyar vevőket arra készteti, hogy a gyár legnagyobb konkurrenséhez, az osztrák iparoshoz forduljon, már pedig, ha az a kereskedő vagy iparos a finomabb árút valamely külföldi gyárból kénytelen hozatni, biz az a durvább árúczikk dolgában is odafordul. Azt hiszszük, hogy a rimamurány-salgótarjáni vasmű-részvénytársaság mind magának, mind a hazának igen jó szolgálatokat tesz, ha a finomabb kocsitengelyek gyártására is berendezi egyik-másik gyártelepét. Még rosszabbul állunk a kocsi- és hintórugók gyártása dolgában. Igaz ugyan, hogy a Magyar-belga fémipargy ár-részvény társaság a járóművekhez való rugók gyártását felkarolta, azonban eddig csak vasutikocsi-rugókat készített és a IX-ik csoportban csak ilyeneket állított ki ; olyan gyárunk, mely közúti járóművekhez való rugókat készítene, még nincs, pedig érdemes volna ezzel is foglalkozni, mert kocsi- és hintó-gyártásunk nagy fejlődöttsége következtében évenkint igen nagy a rugószükséglet, hogy mennyi, számszerű adatokkal nem mutathatjuk ki, mert a statisztika minden kocsirugót egy kalap alá fog. Azonban aligha csalódunk, hogyha a 212.982 forintra rugó 1895-iki behozatalt, melylyel szemben 4268 forint állott, —1/-á részben a közúti járóművek terhére Írjuk. Leginkább Stájerország és Francziaország az, mely hazánk rugószükségletét fedezi. Újabb időben a pénzintézetek nagy előszeretettel alapítanak iparvállalatokat, melyek közül sok csak azért jutott zsákutczába, mert olyan dolgok gyártását karolta föl, a melyekre már több ipartelepünk van. Érdemes volna, ha a pénzintézetek a kocsi- és hintórugók gyártására is forditanák figyelmüket. Aczélgyáraink, melyek a vasutikocsi-rugókhoz alkalmas nyersanyagot szolgáltatnak, az efféle rugók nyersanyagát is jól elkészíthetik. Jövedelmezősége ily gyáraknak kocsiiparunk mai fejlettsége mellett biztos. Az ezredéves országos kiállításon — látszólag — igen szegényesen volt képviselve a kovácsiparnak az az ága is, mely a szekér, kocsi és hintó egyéb vasalásainak, jelesen az alváznak, kocsihágcsónak, hintó fedél-feszitő rudaknak, szóval a rugókon és tengelyeken kívül a többi vasalkotó részeknek készítésével foglalkozik. A szegedi ifj. Hodács Jánoson kívül, a ki remekül kovácsolt hintó alvázat mutatott be, más kiállító idevágó gyártmányaival nem találkozunk ; azonban a hiány csak látszólagos volt, mert a kiállított közúti járműveknek felsoroltuk vasalkotó részeit az ország kovácsai és jól felszerelt kocsigyárai készitik. Kocsiemelők gyártásával különösen a nagyobb szerkovácsok (Pozdech József utódai Thury János és fia) foglalkoznak, azonban Lenhardt és Guhrauer kiállításában is (IX-ik csoport) igen szép gyártmányokat találtunk. Géplánczokat hazánkban két ezég gyárt. A VIII. B. csoportba sorozott
