Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
267 iparos állított ki vasbútort és három iparos tűz- és betörés ellen biztos vasszekrényt. Tehát a kiállítók száma dolgában az emelkedés elég nagy. Á szorosabban vett vasbútorok legnagyobb részét a legváltozatosabban alakított és szerkesztett székek, padok, asztalok, ágyak, rugalmas ágybetétek (u. n. sodrony-ágybetétek) bölcsők, gyermekkocsik, ruhafogasok stb. alkották, melyeknek anyagát legnagyobbrészt csővé hajlított abroncsvas, gázcső, lemez és tömör vas alkotta, melyeket szegecseléssel, csavarolással vagy forrasztással kötötték össze. A diszitményi részletek czinkből vagy vasból való öntvények voltak. A vasbútorgyárosok vasöntvényszükségleteinek kielégítésére különösen a budapesti Hirsch és Frank czég rendezkedett be s a Vili. B) csoportban ily öntvényekből igen szép gyűjteményt állított ki. A kiállított vasbútorok festése fa- (tölgy, dió, palizander) vagy nádutánzat volt, de láttunk egyszínnel bevont s csak diszkréten alkalmazott arany keretekkel és festményekkel díszített darabokat is. Nagy kár, hogy iparosaink nem tudnak szakítani a vasbútorgyártásnak Bécsből átszármazott módjával. Az abroncsvasból hajlított cső olcsó anyag ugyan, de megvan az a nagy hibája, hogy a féreg a cső résén át könnyen beleveszi magát s aztán nehezen pusztítható ki, de még az is, hogy kedvez a selejtes munkának, mert a csőrésbe dugott lemezek s az összeszegecselt csőágak tartós összeillesztésszámba nem mehetnek. A szóban forgó csőanyag úgyszólván rákényszeríti az iparost a Thonet-féle gyártmányokhoz hasonló bútorok összeállítására. Szóval mind a munkát, mind az alakítást oly szűk határok közé szorítja, hogy fejlődésről szó alig lehet. Mennyivel praktikusabbak az angol vasbútorok, de különösen az ágyak, melyeket tömör réz- vagy vascsövekből készitenek s a diszitményi részleteket ráöntik a díszités helyére, sőt még a csőágakat is öntéssel foglalják össze. Ezeken nincs rés, a melyeken át a féreg a csövek belsejébe juthat s már a készítés módjában megvan a szoliditás s a vas természetéhez illő alakítás. Ha az angol ágyakról kiadott árjegyzékeket látjuk, nem győzünk eleget csodálkozni azok helyes alakján és formagazdagságán. Úgy látszik az ulolsó években nálunk is kezdenek az angol vasbútorok meghonosodni, mert Buchwald Sándor, Délavai Geo és Hochmann Lajos kiállításában már láttunk angol rendszerű ágyakat is. Azonban a rendszeres gyártástól még messze vagyunk, a mig egyik vagy másik iparos nem rendezi be vasbútorgyárát teljesen angol mintára, addig nincs alapos reményünk arra, hogy az angol vas- és fémágyak nálunk meghonosodhassanak, mert áruk közel kétszerese annak, mint a mennyit értök Angliában fizetnek. Ily árúczikket csak tömegtermeléssel tehetünk olcsóvá s ennek következtében közkeletűvé. Ez pedig fölöttébb kívánatos dolog, mert az angol ágyak egészségügyi, kényelmi és szépészeti szempontból a vasból, illetőleg fémből való bútorok között az első helyen állanak. Gyártásuk és megismertetésük előmozdítása czéljából talán helyén való lenne a technológiai múzeumok számára a fontosabb típusokat és ezek gyártásához való eszközöket beszerezni. Az utóbbi időben a vasbútorgyártás egyik ága egész speczialitássá fejlődött ki, értem ez alatt a drótágybetétek gyártását, mely több kisebb műhelynek ád állandó foglalkozást.
