Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
265 csak Kornhauser Károly, Lepter János, Páder Nándor, Pick Ede, Rotter Kelemen, Szultzberger József és Vágó Ignácz készítményeit láttuk és sajnálattal nélkülöztük a többi lakatosmesternek elmés szerkezeteit, mert alig van Budapesten valamirevaló lakatosműhely, melyben szabadalmazott ablakzárat ne készítenének. Szintén a szabadalmazott találmányok közé tartozott Gianone Sándor lakatja, Márkus Lajos szellőző ablak vasalása, Molnár Márton és Páder Nándor bevéső zárja, Pénzes Domokos toló retesze, Pick Ede szellőző ablak vasalása, Vanek József ajtóbiztositó zárja stb., azonban a kiállított tárgyak után ítélve azt következtetjük, hogy ezek közül gyárilag csak a Molnár-, Páder- és Pick-féle találmányokat értékesítik. i^pitőlakatos-iparunk ez ágának mai állapotát tekintve véleményünk az, hogy a vasalások gyártását a gépipar előbb-utóbb teljesen elhódítja a kézműipartól. A gyárak alkalmasint két csoportba fognak oszolni, az egyik csoport gyártja majd az egyszerű vasalásokat s talán felkarolja a biztossági zárak készitését is, a másik csoport pedig egyes speczialitások, mondjuk szabadalmazott zárak, ajtóbecsapók, szellőző ablakvasalások vagy más effélék gyártására rendezkedik be. A külföldi épület lakatosárugyárak fejlődéséből és az ezredéves kiállításon látottakból joggal következtethetjük ezt. Igaznak fogadva el állításomat, most már az a kérdés merül fel, mily irányban kell támogatni iparunkat, hogy a vasalások gyártása dolgában is megállhassa a helyét. Véleményem szerint elégséges lesz az, ha a szóban forgó ipar specziális gépeit bemutatjuk és az érdeklődő lakatosokat ezek kezelésébe beoktatjuk. A XVII. század vége felé a szobotiszti, lévárdi és németprónai habá- nusok szobazárai még Bécsben is keresettek voltak, ma pedig úgy áll a dolog, hogy a saját piaczaink visszahóditása is a legnagyobb küzdelmet kívánja, pedig népünkben a vasmunka iránt meg van a kellő érzék, csak meg kell iparosainknak mutatni azt, hogy mily módon vehetik fel a sikerrel biztató küzdelmet. Az épitőlakatos-iparba tartozó redőnygyártás az 1885-iki országos kiállítás óta tetemesen fejlődött. Akkor csak két czég, ma pedig Arkay Sándor, Lepter János, a Magyar épület- és miilakatos-gyár részv. társ., Polivka és Paschka és a Svádló Ferencz-féle lakatosáru-gyár foglalkozik ilyenek gyártásával, sőt a Polivka és Paschka-féle műhelynek ez az iparág úgyszólván speczialitását alkotja. A redőnyökhöz használt 1 mm. vastag aczél hullámlemez hullámainak távolsága rendszerint 30 mm., mélysége pedig 15 mm. Felvonásukra önműködő vagy kézzel hajtható felvonókat, zajtalanitásukra pedig bőrszalagot használnak. Mig ezelőtt a redőnyzár helye az alsó szegélyvason volt, ma azt mintegy mellmagasságra a hullámok közé erősitik, hogy tulajdonosa köny- nyebben hozzáférhessen. Az építő lakatosság többi tárgyairól nincs sok mondanivalónk. Az az üvegezett vaskioszk, melyet Buchwald Sándor és a teljesen vasból való kioszk, melyet Haroska F. és társa budapesti czég készített; az a két vászonernyő (napellenző), melyek Polivka és Paschka, illetőleg a budapesti magyar épület- és miilakatos-gyár részv. társaság műhelyéből kerültek ki, az a vas-
