Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
263 B) Épitőlakatosság. Vasalások, redőnyök és kisebb vasszerkezetek gyártása, tekintettel a kiállítás e részének statisztikájára és a szóban forgó iparág jövőben való fejlődésére. A vasipari csoport másik főágát alkotta az épitőlakatosság, hová az ajtók, kapuk és ablakok vasalásait, a redőnyöket, ernyőket (napellenzők vagy marquiseok), vasablakokat és a kisebb vasszerkezeteket soroljuk. Már a vasművesség kapcsán említettük, hogy az épitőlakatosság egyik főágát alkotó vasalások gyártása terén mindegyre hódit a gépmunka. Külföldön már jó idő óta igy van, nálunk a fordulat az utolsó évtizedben következett be. A lakatosmester ma már nem bir versenyezni a gyárak kereskedelmi áruczikkeivel. Az épületre szánt vasalásokat jobbára veszi a boltban vagy elkészitteti a gyárban s munkájának legnagyobb része azok felszege- zéséből áll. Epitőlakatos-iparunk mai válsága ki is tűnt a kiállítók számának s a valóban szép munkának csekély voltából. Mig az 1885-iki országos kiállításon 30 lakatosmester munkájában gyönyörködhettünk, most csak ügygyel-bajjal tudtunk 22-t összehozni, mert egyrésze nem is szerepelt a kiállítók között, hanem más kiállító tárgyainak függelékeképpen mutatta be készítményeit. Mivel Magyarországban épitőlakatos-árúkat a vasművesek és takarék- tűzhely-készitők is gyártanak, a kiállítóknak ehhez a nagy tömeghez mért száma igen kevés volt, mert annak a 4000 lakatosnak, melyet az 1891-ik évi népszámlálás kimutat, tulajdonképpen csak mintegy 0*6 százaléka állitott ki épitőlakatosmunkát. Hazánk Dráván túli részéből is csak kevesen mutattak be épitőlakatosmunkát; abból az 568 lakatosból, melyet az 1890-iki nép- számlálás kimutat, csak hat mutatott be vasalásokat, tehát az itt működő mestereknek is csak mintegy O'o százaléka vett részt a kiállításon. A résztvevők csekély számára való tekintettel kiállításunk fémvasipari csoportjának e része volt a legszegényebb, úgy, hogy a látottakból az építőlakatosipar mai állását meg nem ítélhetjük, azonban egy örvendetes jelenség konstatálására mégis elégséges volt s ez az, hogy alakultak már olyan épitőlakatosárú-gyárak, melyek a vasalások gyártása dolgában specziális berendezésükkel a külföldi gyártmányok további térfoglalását hivatvák megakadályozni. A budapesti Svadló Ferencz-íéle lakatosárugyár speczialitásképpen űzi a vésett pántok, Hirsch és Frank pedig a kallantyuk gyártását, a vidéken Antony Lajos és fia gölniczbányai, az első magyar lakatos- és lemezárugyár részvénytársaság egri, a nagycnycdi épiiletlakatosárugyár részvénytársaság nagyenyedi és a szegedi ipartestület fém- és érczipari szakosztálya raktár- szövetkezete szegedi, Veréb Lajos debreczeni s még néhány a kiállításon meg nem jelent czég vette fel a külföldről beözönlő u. n. stájer s egyéb vasalásokkal a küzdelmet. A kiállított gyártmányokat átalában szoliditás s elég szabatos munka jellemezte.
