Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
248 A budapesti vasművesek közül: Alpár Ede (a történelmi főcsoportban), Arkay Sándor, Biró Antal, Hajós Bálint, Hegedűs Endre, Jungfer Gyula, Lepter János, Magyar épület- és műlakatos gyár részvénytársaság, Púder Nándor, Pick Ede, Polivka és Paschka, Rotter Kelemen, Sárváry János (a székesfőváros pavillonjában) ; Sátori Pál, Stefko Károly és a Svadló Ferencz-féle lakatos-árúgyár készítményeit láttuk ; a vidéki vasművesek közül pedig Ben- kóczy Pál (Szeged); Bernhardt R. és Társa (Brassó), Bartók István és Papp Gyula (Székely-Udvarhely), Buttkó Ágoston (Trencsén), Dumicich M. (Fiume), Dvorzsak Ernő (Oraviczabánya) Fizély Károly (Selmeczbánya), Főző József (S.-A.-Ujhely), Götz András (Pancsova), Hajós Elek (Debreczen), Haltrich Adolf (Medgyes), Incze Ferencz (Oraviczabánya), Ivitz Ferencz (Petrovoszelló), Klein Dávid (Temesvár), ifj. Knauer József (Kolozsvár), Kónya György (Szeged), Kornhauser Károly (Trencsén), Leyritz Árpád (Temesvár), Marton Lajos és Fia (Pozsony), Német István (Kolozsvár), Novakovits Szvetozár (N.-Kikinda), Papp és Diczenty (Deés), Piros Béla (Debreczen) és Stefko Ferencz (Beszterczebánya) jelent meg. Tehát 16 budapesti kiállító mellett 24 vidéki kiállítót találunk, holott az 1885-iki kiállításon aránylag kevés vidéki vasműves munkája szerepelt. Az említett számarány, valamint az a körülmény, hogy a vidéki kiállítók közül néhánynak munkája a budapestiekkel is versenyzett s a legtöbbje mind stil- szerüség, mind a munka jósága dolgában a szigorúbb kritikát is kiállotta, arra vall, hogy a vasművesség nemcsak Budapesten fejlődik, hanem a vidéken is mély gyökereket vert s itt-ott hatalmas fává nőtt. A vasművességet Magyarország Dráván túli részében is hivatott mesterek gyakorolják. Florvátország és Szlavónia pavillonjában több iparosnak, jelesen Anics Gyúró pozsegai, Buries Gyúró zágrábi, Dévidé Bozsidar zágrábi, Plenties Viktor zágrábi, Hochnjec Adalbert zágrábi, Hamel Gjuro zágrábi, Juricko Luka krapinai, Kempf Franjo gjulaves-i, Kokics Iván zágrábi, Pomer- schein Ferdo gradiskai, Rimay R. zágrábi, Zoth Zsigmond vinkovezi stb. lakatosmesternek munkáit láttuk, melyek közül nem egy igen figyelemreméltó volt. A kiállított tárgyak között megtaláltunk mindent, a mi az épület külső és belső felszerelése dolgában a műipar terén a vasművességnek jutott. Rácsos kapuk, rácsos ajtók ; kapubetét-, záradék-, folyosó-, erkély-, lépcső- és sír-rácsok ; konzolok ; kapu-, ajtó- és butorvasalások ; kandeláberek, girandolok, csillárok, gyertyatartók, fali karok és lámpások ; dohányzó- és Íróasztal készletek ; toilette-, vizitkártya- és virágasztalok ; tükör- és képkeretek ; órák, kandalló és kályhaszerelvények, továbbá különféle kisebb- nagyobb díszműtárgyak képviselték a magyar vasművességet az ezredéves országos kiállításon. A felsorolt tárgyak stílusa a legváltozatosabb volt, a mit annak tudhatunk be, hogy stilus dolgában az anyaművészet — értem ez alatt az építő 'művészetet — sem állapodott meg. Az építő művész, illetőleg az épittető közönség Ízlésének változása szerint az utolsó 40 év építészetének stílusa a csúcsívestől egészen az empireig minden
