Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
216 Azonban e nagyolvasztóknak 1894-ben közel 500.000 q-nyi nyersvas termelése sem bizonyult elegendőnek az államkincstári vasfinomitók, az államvasutak birtokában levő diósgyőri vas- és aczélgyár összes nyersvas- szükségletének fedezésére és az országban máshol is mutatkozó nyersvashiány pótlására ; a miért is 1894-ben Vajda-Hunyadon kokszszal fülő IV. olvasztó épült, mely méreteinél és egyéb berendezéseinél fogva képes évenként 400.000 q-nyi nyersvasat termelni. Egész magassága 20 m., működő magassága 18 m. Átmérője a medenczében 2’s m., a szénpohában 5-s6 m., a torokban 4.4 m. ; férője 288 m3 ; tehát legnagyobb vasolvasztó Magyarországon. Hat fúvókassal van felszerelve ; napi termelése 1000 q., leginkább Bessemer-nyersvas. A koksz-nagyolvasztónak egész belső szerkezete a 32. számú ábrából látható. A vaspánczélos medenczét és a szabadon álló fenékkövet vízzel hűtik. A nagyolvasztó fujtatására 50—60 fordulattal járó, kompound ikergőzgép szolgál. Főméretei a következők: a nagynyomású gőzhenger átmérője 725 mm., a kisnyomású gőzhenger átmérője 150 mm., a fuvóhengerek átmérője 2060 mm., a közös löket hosszúsága 1350 mm. A súrlódásmentesen vezetett, csekély tömegű, Láng-Hörbiger-féle lemez- szellentyükből van minden hengerfedőben 30 szívó- és 15 nyomószellentyü, összesen tehát 180 szellentyü, melyek a gép leggyorsabb járása közben is könnyen kicserélhetők. A fúvószelet három 16 m. magas, 6 m. átmérőjű Whitwell-készülékben hevítik. A vajdahunyadi kohótelep képét a 33-ik ábra, egész terjedelmét alaprajzban a 34-ik ábra láttatja. A kiállításon a vajdahunyadi vasgyár két érdekes diorámával mutatkozott be. A 2-ik ábrában jobboldalt levő fülkében a gyalári vaskőtelepnek egy feltárt részletét, a vaskőfejtés és a vaskötélpátyával való érczszállitás módját lehetett látni. Baloldalt pedig, az előbbi fülkével szemben, a vajdahunyadi negyedik nagyolvasztó 75 nagyságú mintája állott, háttérben a kohótelep egyéb részleteivel, az előtérben vaskővel és tüzelőanyaggal megrakott csillék és táblás vasszekereken az egyes nyers vasfajták öntecsei. A hunvadmegyei nagy vaskővonulatnak Vajdahunyad, Alsó- és Felső- Telek, Hosdát, Alsó- és Felső-Nádasd községek határaiba eső telepcsoportját a brassói bánya- és kohó-részvénytársaság bírja. Az érczfejtés pásztánkénti külmívelés. Az évenként termelt 240.000—250.000 q. vaskövet a különböző bányahelyekről összesen 57a km. bányavasuton egy 700 m. hosszú gőzsiklóhoz és ettől tovább 75 cm. vágányu, A1!-2 km. hosszú lejtős lokomotiv-vasuton a kaláni kohóba szállítják. Kalánban* két olvasztó közül egyet tartanak üzemben, koksz-faszén * Az egyik olvasztót 1870-ben, a másikat 1875-ben építették a piski-petrozsényi vasút mentén ; egyúttal a vas olvasztását petrozsényi kőszén felhasználásával tervezték. A szabad rakásokban égetett kőszén alkalmazása azonban egyaránt rossz eredményeket szolgáltatott, akár magában, akár faszénnel vagy sziléziai kokszszal keverve, elannyira, hogy az olvasztókat 1885-ben üzemen kívül helyezték és a kohót tisztán kupolóöntészetre rendezték be. 1890-ben, midőn a nyersvashiány országszerte mind érezhetőbbé vált, az egyik olvasztót, koksz-faszéntiizelő használata mellett, ismét megindították.
