Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
136 a király nevében történt, a szükséges ellenőrködést pedig a király, illetőleg a tárnokmester és részben az esztergomi érseknek megbízottai gyakorolták. Hogy hány pénzverő intézet létezett és hol székeltek azok az árpádházi királyok alatt, erről biztos tudomásunk nincs. Róbert Károlynak egy 1323-ik évi január 6-án Temesvárott kelt, új pénzek veretésére vonatkozó rendeletében névszerint elősoroltatik öt kamaragróf, a miből azt lehet következtetni, hogy akkoriban annyi pénzverő, vagy valószínűleg ennél több is létezett, mert gyakran egy kamaragróf több pénzverőnek bérlője volt. Többféle adatból következtetve, lehettek : Esztergom, Buda, Körmöcz- bánya, Nagybánya, Nagyszeben, Pécs és Zágráb. Miután az 1323-ik év igen közel esik történelmünk első korszakának végéhez, fel lehet tenni, hogy a most említett pénzverők már e korszakban léteztek. Feltehető ez különösen Körmöczbányára nézve, mivel ott az arany- és ezüstbányászat már akkor igen virágzó állapotban volt. A vegyesházi királyok korszakában új pénzverő állíttatott fel : Vise- grádon, Pozsonyban, Kassán és Kolozsvárott; ellenben megszűnt a pécsi, zágrábi, továbbá ezen korszak végével még a budai, esztergomi és visegrádi. A habsburgházi királyok alatt a szorosan vett magyarországi részekben egyedül a körmöczi és nagybányai pénzverő volt szakadatlan teljes működésben, ez utóbbi 1852-ig. A pozsonyi és kassai — hosszú szünetelések mellett — mindig csak egy pár évig voltak üzemben. Az előbbi teljesen megszűnt III. Károly uralkodásának kezdetével, az utóbbi meg a XVI. század vége felé. Az erdélyi részekben, főképen a kolozsvári és nagyszebeni pénzverő volt élénkebb üzemben. Ezek mellett a fejedelmek alatt Gyulafehérvárt és Brassóban, továbbá rövid ideig Fogarason, Medgyesen, Segesvárt és Beszterczén is készültek pénzek. E pénzverők azonban az erdélyi részeknek Magyarországhoz való csatolása után megszűntek, egyedül a gyulafehérvári maradván meg, mely azonban 1872-ben szintén megszűnt. így most Körmöcz- bányán van az országnak egyedüli pénzverő intézete, mely mindenkor a legtekintélyesebb volt és valószínűleg egyike a legrégiebbeknek is. A pénzverési technika tekintetében felemlítendő, hogy Körmöczbányán a pénzeknek kikészítése kezdettől fogva 1661-ig kalapácsverés által történt; hogy továbbá nálunk Szent Istvántól kezdve II. Andrásig a kiveretendő igen vékony lemezből készült lapkák nem lettek — mint egyebütt történt — verés előtt kerekre kivágva, hanem csak négyszögletes darabkákon eszközöltetett a verés és csak ennek megtörténte után lett a lapka a verés szerint ollóval körülvágva, a miért is ezen magyar pénzeknek főoldala mindig teljesen központos, mi azokat igen szépekké teszi. A kalapácsverést 1661-ben teljesen elhagyván, áttértek Körmöczbányán a hengergető géppel (Taschenwerk, Quetsch werk) való veréshez. Ilyen géppel verték az aranyakat és tallérokat 1709-ig, a Va tallérokat 1718-ig, a x/\ tallérokat 1704-ig, a 15 krajczárosokat 1696-ig, a 6 és 3 krajczárosokat 1748-ig, a polturákat 1752-ig és a dénárokat 1753-ig. A hengergető gépet felváltotta a csavaros verőgép. Ily gépet állított fel
