Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémkohászat
128 III. A hazai fémkohászat jelenlegi állapotáról. A fémkohászat a fémbányászat kiegészítő, tudnillik befejező stádiuma lévén, e két ágazat között a legszorosabb összeköttetés és egymástól való függés áll fenn. Egyiknek kedvező vagy kedvezőtlen viszonyai mindig a másikra hatnak, a miért is egymásnak kölcsönös támogatására szorulnak. A fémbányászat tehát terményeinek feldolgozójától, a fémkohászattól vár támogatást nehézségeinek legyőzésében és várja nagy költséggel termelt érczeinek lehető olcsó kohósitását, illetve az érczekben létező összes hasznosítható anyagoknak kiválasztását és értékesítését. A bányászat ezen jogosult kívánalmait mindenben és mindenütt valósítani azonban majdnem lehetetlen, főképen azért, mert a folytonos üzemhez meg- kivántató nagymennyiségű és lehetőleg egynemű beváltás érczekben és szin- porokban sem nyújtható a bányászat által a kohászatnak. Hazánkban a beváltmányoknak a kincstári kohók részéről történő átvétele, beváltása és azok értékének megtérítésére nézve az egyes kohóknál évenként megállapított »Beváltási árszabályzatok« irányadók. Kohóink az aranyat, ezüstöt, ólmot, rezet és Selmeczen az antimont is megfizetik ; a próbálás e fémekre tűzi, nedves és elektromos útón történik. A próbálás költségei a külföldi s osztrák kohókéval összehasonlítva, jóval alacsonyabbak, mert csak az önköltségek fedezésére szükséges összegek szedetnek be. Beváltási árszabályzataink kidolgozásánál minden tekintetben a hazai fémbányászat fejlődését, terményeinek lehető kedvező értékesítését tartják szem előtt, tehát nem arra törekednek, hogy a kohók a bányák rovására hasznot hajtsanak, de figyelemmel vannak arra, hogy a kohók a bányákért vannak. Ez főleg a hazai bányászati viszonyaink között szükséges és helyes, mert az állam, mint legnagyobb fémbányabirtokos, saját érdekében megtéteti a kincstári kohászat fejlődésére szükséges újításokat és fedezi azok költségeit, a mennyiben a jéztöbblet értékéből és a magánosok beváltmányainak értéke után befolyó két-három százaléknyi időközi kamatokból keletkező kohóalapból ki nem telnének. Az említett elvből kifolyólag osztják meg a kincstári kohók nemcsak a beváltatoktól olvasztási költségképen beszedett összegből elért megtakarítást, hanem a fémtöbbletekből és a kohótermények és gyártmányok eladásából eredő jövedelmet is. Ez oly kedvezmény a bányákra, a melyet hazánkon kívül sehol sem találhatni fel. A kohók működésének eredményeit egy vegyes, a beváltók kebeléből választott kohászati bizottság évenként felülvizsgálja. Említést érdemel, hogy hazánkban, különösen a selmeczi kohónál a közönséges ólmositó érczolvasztásnál az elegyösszeállitást és kiszámítást
