Szterényi József: Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye: bányászat, kohászat, ipar (Budapest, 1898)
Fémbányászat és kohászat - Fémbányászat
105 által arra az időre előkészülhessenek, a mikor ezüstjüket már csak a piaczi áron értékesithetik. Ez alatt az idő alatt tehát okvetetlenül elő kell készíteni a tömeges termelést és ebben az iránj^ban történtek is az utóbbi években beruházások a kincstári üzemeknél a selmeczi és nagybányai kerületekben, melyeket tetemeseknek kell mondani ahhoz képest, hogy megelőzőleg évtizedeken át alig történt valami, de mind ez igen kevés és nagyobb áldozatokat kell még hozni, hogy ezeknek az életképes bányaműveknek fennállása és egész vidékeknek a megélhetése biztosittassék. Ezeket az áldozatokat az állam kell hogy hozza, mert a hazai magántőke idegenkedik a fémbányászattól, miután különféle más iparok létesítésénél kecsegtetőbb elhelyezést nyer. A hanyatlott rézbányászatot alig lesz lehetséges a közel jövőben feltámasztani, mert rézércz-előjövetelünk nem versenyezhet a tengerentúli elő- jövetelekkel. Csak távolabbi jövőben fog az újból feléledhetni, a mikor a rohamosan növekvő fogyasztás ezen fémnek árát ismét annyira emeli, hogy bányáink versenyre képesek legyenek. Az üzem fejlesztésének előmozdításán kívül egyéb törvényhozási intézkedéseknek csak kevés szükségét érzi a fémbányászat. A hatályban levő bánya- törvény átalában elegendő jogvédelmet nyújt a fémbányászatnak s csakis az újabb korban sok irányban új alakot öltött forgalmi és szocziális viszonyok miatt kívánatos némi kiegészítése és módosítása. Végül felemlítjük, hogy a fémbányászatnál és kohászatnál mindössze 23.000-nél több munkás egyén nyer alkalmazást. A munkásoknak és hozzátartozóiknak betegség és rokkantság esetén való segélyezéséről az ősrégi bányászati intézmény, a társpénztár gondoskodik. Ilyen társpénztárak vannak a rendezettebb bányaműveknél és ezek 1894. év végén 2,745.611 forint vagyonnal bírtak. Az évi bevétel volt 1,175.479 forint, a kiadás 1,086.804 forint. X * E helyen megemlitendőnek tartjuk még a selmeczbánvai m. kir. bányászati és erdészeti akadémiát, valamint a bányaiskolákat, melyek a bányászati és kohászati csoport csarnokában gazdag és tanulságos kiállítással voltak képviselve. A bányászati akadémia alapítása, a mint már említettük, Mária 1 erézia királyasszony uralkodása idejébe esik. Már 1735. évben volt Selmeczbányán egy kisebb keretű bányaiskola, melyben nyolcz tisztjelölt nyert oktatást. Ez 1763-ban főintézetté alakult át, 1770-ben akadémiává, 1838-ban hozzácsatoltatok az erdészeti oktatás és azóta bányász- és erdész-akadémiaképen áll fenn. Nevezetesebb szervezéseken ment át ez az intézet 1846-ban, a mikor a tanfolyam négy évre terjesztetett ki, 1868-ban, a midőn az eddigi német tannyelv helyébe a magyar lépett, 1872-ben. a mikor külön bányászati, fém
