Bérczi Antal (szerk.): A védjegy- és mintaoltalomra vonatkozó hatályos törvények és rendeletek (Budapest, 1941)

A m. kir. minisztériumnak 5030/1924. M. E. sz. rendelete a védjegy és mintaoltalom terén az Osztrák Köztársasággal fennálló viszonyok ideiglenes rendezése tárgyában

77

b) ha a letevő a magyar szent korona országai területére külföldről a letett mintával ellátott iparcikket hoz be;

c) ha a külföldön lakó mintaoltalomra jogosított belföldi képviseléséről (5. §.) hat (6) hónapon át nem gondoskodik (48. §. harmadik bekezdés).

IV. FEJEZET.

Bitorlások, kihágások, ezek büntetései.

30. §.

A mintaoltalmi jog minden megsértése, álljon ez akár abban, hogy a védett mintát egy harmadik személy bizonyos iparcikken jogtalanul alkalmazza, akár abban, hogy az ilyen mintával ellátott iparcikket jogtalanul forgalomba hozza, kihágást képez, és a sértett felet feljogosítja arra, hogy az illetékes hatóságnál a minta további használásának és a mintával ellátott iparcikkek további forgalomba hozásának abbanhagyását szorgalmazza és azt is kérhesse, hogy a kizárólag vagy főkép az utánzatok készítésére szolgáló szerszámok és segédeszközök ezen célra, jövőben használhatatlanokká tétessenek.

A sértett fél mintaoltalmi jogának megsértéséből származó kárigényeit az illetékes polgári bíróság előtt keresettel érvényesítheti. Kártérítésnek azonban nincs helye oly esetben, midőn a panaszlott beigazolja azt, hogy ő a bitorlás idejében nem tudta, de módjában sem állott azt megtudnia, hogy panaszosnak mintaoltalmi joga áll fenn.

31. §.

Az utánzás tiltott voltát nem szünteti meg az, hogy a bitorló a mintát csupán méreteiben, vagy a színek tekintetében változtatja meg.

32. §.

Aki a mintabitorlás kihágását szándékosan követi el, az — a közönséges büntetőtörvények szerint netán kiszabandó más büntetésen felül — hatszáz pengőig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesés, azaz a cselekménynek ugyanazon jogosított sérelmére történt ismétlése esetében