Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
92 lomba annak dacára, hogy a törvény egyetlen speciális §-á- nak tényálladéki elemeit sem meríti ki, feltéve, hogy az eljárás a tisztességesen gondolkodó üzletemberek felfogása szerint meg nem engedett. Az alábbiakban ismertetjük az üzleti tisztességet sértő cselekmények azon különböző csoportjait, amelyek éppen, mert a speciális §-ok kritériumait nem merítik ki, a generális clausula alapján nyernek elbírálást. Ez a csoportosítás természetesen nem kimerítő s csak a könnyebb áttekinthetés célját szolgálja a gyakrabban előforduló típusok rendszerbe foglalása. 1. Szerződésszegés. „ Kötelmi jog megsértése az adós részéről csak annyiban esik a tiltott cselekményekre vonatkozó szabályok alá, ameny- nyiben a sértő cselekmény tekintet nélkül a kötelmi viszonyra jogellenes.“ M. T. 1710. §-ának ebből a rendelkezéséből fakadt a bírói gyakorlatban kifejezésre jutott az a jogszabály, hogy aki verseny céljából a megkötött szerződést megszegi, vagy mást szerződésszegésre rábír, tisztességtelen versenyt is követ el. A szerződési hűség az üzleti tisztesség alapvető követelménye. Az a versenytárs, aki szerződésben vállalt kötelességével saját versenye megkönnyítése céljából szembehelyezkedik, valamint aki e végből mást szerződésszegésre rávesz, tisztességtelen versenyt folytat mindazokkal szemben, akik szerződési kötelezettségüket betartják. A mások között fennálló kötelmi jogviszony joghatásai ugyanis harmadik személyre is kiterjednek akkor, ha egy harmadik személy a szerződési viszonyban levő felet szerződési kötelezettsége megszegésére szándékosan reábírja, vagy tőle tudva olyan szolgáltatást fogad el, amely által a szerződő másik féllel szemben vállalt kötelezettségét megszegi. (Vb. 70.000—1930.) Az olyan üzleti magatartás, amely vagy saját, vagy idegen szerződés megszegésén alapszik s amely ezáltal jogot és törvényt sért, a tisztességes forgalommal szemben a saját vagy idegen kötelezettségek figyelmen kívül hagyásával anyagi előnyökhöz igyekszik jutni, már önmagábanvéve is erkölcstelen. (Rg. IW. 1929—249.) Be annak, a szerződési szabadság elvénél fogva, mi sem állja útját, hogy a kereskedő másodkézből, tehát a termelő gyáros és képviselőjének megkerülésével szerezze be a kívánt I- §.
