Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
86 kény séget s miután ez ennek évek munkájával annyira sikerül, hogy a forgalmi körök már vállalatának ismertető jeleként tekintik pl. a jóhiszeműen használt árunevet vagy külsőt, akkor a jogosított elérkezettnek látja az időt, hogy versenytársára lecsapjon és esztendők gyümölcsét megsemmisítse vagy maga arassa le. (ld. még „Formai joggal visszaélés“ 136. oldal.) 2. A jogosított mellett a jogsértő magatartásában és szubjektív körülményeiben rejlő szempontok is azonos súllyal hatnak a jog elenyészésére. Szabály, — amely alól azonban ugyanannyi a kivétel, —, hogy a jog elenyészésére általában csak a jóhiszemű jogsértő- hivatkozhatik. Aki a jogsértést a sértett fél jogának ismeretében szándékosan követi el, a jog elenyészésével feltétlen sikerrel rendszerint csak akkor védekezhetik, ha a minden oldalról kikezdett felperesi jog már mindenki jogává, közkinccsé vált. Ily értelemben beszélhetünk a jog relatív é& abszolút elenyészéséről. Az előbbi esetben a jogosított csak bizonyos jogsértővel, illetve jogsértőkkel, vagy csak bizonyos határok között veszítette el jogát, az utóbbi esetben mindenkivel, még a jövőben jelentkező jogsértőkkel szemben is, mert beállott a közkinccsé, szabadj eggyé való átalakulás állapota. Az általános jogelenvészés egyik esete az is, amidőn a márka- tulajdonos az eredetileg hatályos védelem alatt állott fogyasztói eladási árak megsértését hosszú időn át és több viszonteladójának eltűrte, minek folytán az árvédelemre vonatkozó joga elenyészett. A relatív elenyészésre az alábbi jogesetek fognak rávilágítani. Alperes Pécsett „Diana“ drogéria“ név alatt hozott forgalomba sósborszeszt. Minthogy a perben bizonyítást nyert, hogy a felperes erről évek óta tudott, a Kúria kimondotta, hogy „sós- borszesznek alperes által való készítése és forgalombahozatala miatt mindaddig, amíg alperes ezt a tevékenységét az eddiginek megfelelő szükebb keretben folytatja, felperes nem kérheti alperesnek arra való kötelezését, hogy üzletének „Diana drogéria“ megjelölését hagyja abba.“ (K. IV. 1967/1934.) Itt tehát a tényleg megtűrt jogsértővel szemben és a tényleg elnézett keretek között enyészett el a felperes joga. Ugyanez volt a helyzet a Kúria IV. 3849/1934. számú ítéletével eldöntött következő esetben is: felperes már 1930. év végén tudta azt, hogy alperes péküzletét „Steiner sütöde“ jellemző megjelöléssel látta el s noha az al1. §•
