Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
56 alapján kibocsátott 11600—1934. K. M. számú rendelet az üzleti tisztességbe ütköző cselekmények üldözésére felperességi jogot biztosít, (ld. Függelék.). Amit a perindításra jogosított több versenytárs tekintetében az imént mondottunk, az a Novella életbelépése óta csak elméleti jelentőségűvé vált, mert annak 19. §-a lényegileg csak egyetlen versenytársnak, a keresetet elsőül benyújtottnak biztosítja a perindítás feltétlen jogát, a többieknek csak kivételképpen. (1. még 32. §. kommentárját.) A felperességi jognak már a cselekmény elkövetése idejében is fenn kell forognia, tehát a felperesnek azt kell igazolnia, hogy ebben az időben neki üzeme volt, vagy — legalább annyit, hogy üzemének megkezdésére minden komoly előkészületi cselekményt megtett: ipari vállalata részére a gépeket megrendelte, üzemének megkezdését hirdette, nyomtatványokat beszerzett, az iparigazolványt megszerezte, stb. Ez az álláspont azon a meggondoláson alapszik, hogy az embrionális fejlődési állapotban lévő üzem létét és jövőjét sokszor súlyosabban veszélyeztetik a versenytársak támadásai, mert az ilyen sokkal érzékenyebben reagál minden jogellenes beavatkozásra (ld. még 30. §. kommentárját). b) Alperes nem mindig az, aki a tisztességtelen verseny- cselekményt fizikailag elkövette. A cselekményért elsősorban, de mindenesetre a fizikai tettessel egyetemlegesen felelős az értelmi szerző is, aki a cselekményt kezdeményezte, továbbá azok, akik a cselekményre mást szándékosan rábírtak, végül akik annak elkövetését szándékosan előmozdították, vagy könnyítették (Tvt. 33. §.). A vállalat birtokosát alkalmazottainak cselekményéért az abbanhagyási kötelezettség feltétlenül terheli, még akkor is, ha bizonvitania sikerül, hogy azokat ellenőrizte, kioktatta, figyelmeztette, sőt az utasításai ellen vétővel szemben súlyos rendszabályokat alkalmazott s ez alól csak az ismétlés veszélyének kizártsága esetén szabadulhat. A Kúria állandó gyakorlata szerint annak a körülménynek, hogy a főnök a panaszolt cselekmény elkövetését rendes üzleti gondossággal nem előzhette meg, csupán az alperes vagyoni. nem pedig abbanhagyási kötelezettségére van kihatása és jelentősége (K. IV. 5858—1933.), mert az üzlettulajdonosnak ez az abbanhagyási kötelezettsége őt a Tvt. alkalmazása körében elfogadott jogszabály erejénél fogva terheli, amely az alkalmazottak versenycselekményei tekintetében az üzlet- tulajdonos abbanhagyási felelősségét az üzlettulajdonosnak az 1- §•
