Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - A) Általános rész
48 dent megtett, felperes tehát ezt az ajánlatot elfogadni és — amennyiben kára nincs — keresetét a költségekre leszállítani köteles. Az alkalmazott tévedését — mondja Rosenthal — az alperesek gyakran hozzák fel védekezésül a vállalatuk körében elkövetett jogellenes cselekménnyel kapcsolatosan és azon felperesi törekvés megakadályozására, hogy az ismétlés veszélyének fennforgása megállapíttassék. Ezzel szemben hangsúlyozni kell, hogy az üzlettulajdonosnak kötelessége alkalmazottait és megbízottait ellenőrizni s ha ezt a kötelességét elhanyagolta, fennforog az aggodalom, hogy a jövőben is el fogja hanyagolni. Ennek következtében itt is áll az általános elv, hogy az egyszer elkövetett jogsértés az ismétlés veszélyét megalapozza. Általában véve az ismétlés veszélyének hiánya miatt az abbanhagyásra való kötelezést Rosenthal szerint mellőzni kell, ha az alperes a keresetindítást hosszú idővel megelőzően már vagy beszüntette jogellenes magatartását, vagy pedig kötelezettséget vállalt, hogy azt a jövőben beszünteti s egyszersmind ennek az Ígéretének megvalósítására a szükséges intézkedéseket nyomban foganatosította. Callmann is azon az állásponton van, hogy az ismétlés veszélyének fennforgását kell megállapítani még akkor is, ha egyéb ténykörülmények, mint egyetlen jogellenes magatartás megvalósítása, nem is forgott fenn a keresetindítás előtt. Nem szükséges a bizonyosságot megközelítő valószínűség, elegendő, ha egy bizonyos valószínűség fennforog. Még ha az alperes által állított tény a per során, utóbb bekövetkezett körülmények folytán valónak tekintendő is, ezzel az ismétlés veszélye és így az abbanhagyásra való kötelezés szüksége kiküszöbölve nincs, mert a valóságot igazoló ténynek megszűnése utáni időre nézve fennforoghat az ismétlés veszélye. Szerinte az ismétlés veszélyét a következő szempontokból kell eldönteni: a) az elkövetett jogsértő cselekmény módiából, b) az alperes által a cselekmény elkövetésekor tanúsított gondolkodásmódból,
