Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai

amennyiben ez a kelendőség fokozására alkalmas, a Tvt. 2. §-ába ütköző reklámszédelgésnek minősül. A 3. §. e szabály alól kivételt kíván megállapítani: ha az áru, vagy szolgáltatás származási helyére vonatkozó adat a valóságnak nem felel is meg, mégsem tekinthető reklámszédelgésnek, ha ennek az adatnak származásra utaló jellege a köztudatban már teljesen elmosódott és ott csak mint minőségnév él annálfogva, hogy az átlagvevő tisztában van azzal, hogy nem az áru származási helyét, hanem annak előállítási módját, vagy minőségét kívánják vele közölni. Pl. „berlini kék“ a köztudatban már nem a festéknek Berlinből való származását, hanem színárnyalatát jelenti; „berlini kendő“ az áru előállítási módját és anyagát, „parizer“ (párizsi kolbász) az ám anyagát és minőségét, „angol keserű“ a likőr összetételét és ízét, „kölni víz“ nem a Kölnből való számlázást, hanem a kozmetikai cikk anyagát és rendeltetését fejezi ki. Nézetünk szerint ennek a kivételnek jogszabályba foglalása felesleges volt, mert ha egyszer a közönség valamely adatnak a szokásos figyelem mellett nem tulajdoníthat olyan értelmet, amelynél fogva megtévesztésnek esik áldozatul, akkor — hiányozván a reklámszédelgésnek vagy általában a tisztességtelen versenynek egyik mellőzhetetlen kritériuma — a cselekmény úgysem jogellenes.

Ha azonban a jelző még nem veszítette el származási helyre utaló jellegét, akkor természetesen ezt az adatot ebben a vonatkozásban kell a valóság szempontjából vizsgálni. Pl. „szegedi paprika“, „gyulai szalámi“, „debreceni szalonna“, „brüsszeli csipke“, „solingeni acél“, „angol szövet“, mind a származási helyre utaló adatok. Aki a számlázási helyre utaló valótlan adatot hiresztel, egyrészt a kérdéses cikket tényleg a megjelölt helyen előállító vállalatok, másrészt saját közvetlen versenytársaival szemben is tisztességtelen versenyt folytat.

Összegezve az előadottakat: ha valamely adatnak származási helyre utaló jellege a köztudatban nem homályosodott el, illetve minőségjelzővé nem alakult át, akkor a hiresztelt adat mint származási helyre utaló tényállítás bírálandó el. Ellenkező esetben azt kell vizsgálni, megfelel-e ez annak a minőségnek, amelyet a kérdéses jelző fed.

Annak elbírálása, hogy mikor állunk szemben származási helyre utaló adattal és mikor minőségjelzéssel, a bíróság dönti el rendszerint az illetékes Kereskedelmi és Iparkamara véleményének meghallgatása után. (Min. ind.)