Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
170 tele' el. Tökéletesen elég a közönség megtévesztése szempontjából már az a hamis benyomás is, hogy az intézetet a tudós alapította, hogy az valamikor vezetése alatt állott és hogy azt teljesen az ő szellemében, ugyanazzal a tudományos készültséggel és alapossággal vezetik tovább. Lényegtelen, hogy a tudós örökösei a név használatát engedélyezték-e, itt ugyanis nem az örökösök jogáról, hanem a versenytársakkal szemben elkövetett tisztességtelen versenyről van szó. (KG. 31. U. 7804—29.) A berlini Oberlandesgericht egy olyan vegyészeti üzemet, amelynek egyik ágában Wassermann preparátumot állítanak elő, a Wassermann szónak, mint vállalati megjelölésnek abbanhagyására kötelezte, mert a Wassermann-szérumon kívül az alperes még egyéb készítményeket is hoz forgalomba, amelyek az említett tudóssal semmiféle kapcsolatban nem állanak. Nem vette figyelembe, hogy a cégszövegben „és mások“ kitétel is szerepel, mert ez semmi jelentőséggel nem bír, az egyedül döntő itt a feltűnő, szembeszökő szövegrész és ennek folyományaként a cím összbenyomása. 8. Megtévesztésre alkalmas az a valótlan adat, amelyet az érdekelt fogyasztói körök átlaga valónak hisz. Ha tehát az adat olyan, hogy annak valótlanságával a közönségnek nyomban tisztában kell lennie, megtévesztésre alkalmasság nem forog fenn. így ez a hirdetés: „Aki Record cipőt hord, annak sohasem lesz reumája“, — valótlan ugyan, de nem tételezhető fel, hogy annak valaki hitelt tulajdoníthat. Az együgyüséget ugyanis a törvény nem kívánja oltalomban részesíteni és a reklám megtévesztő képessége tekintetében a kérdéses áruval kapcsolatban szóba jöhető vevőközönség bár legműveletlenebb, de mégis logikusan és helyesen gondolkodó rétegének átlagos felfogását tekinti irányadónak. A nagyhangú, kiabáló frázisokat („Marktschreierei“) senki sem veszi komolyan és így megtévesztésre alkalmatlanok. Az ártalmatlan szólamok határát azonban minél szűkebben kell megvonni és irányadó szempontnak tekinteni, vájjon felismerik-e az adat komolyságának hiányát a legkisebb intelligenciájú érdekelt körök is. Mert ha ezeknek nem egészen elenyésző töredéke komolyságot tulajdoníthat annak, úgy az adat a valóság szempontjából bizonyításra szorul. Pl. „A világ legjobb borotvapengéje“, „Elszakíthatatlan ruha“, „legfinomabb szappan“,- olyan frázisok, amelyek a valóság szempontjából bizonyításra általában épen azért nem szorulnak, mert senki sem hiszi el, hogy a hirdetett áruknál jobb, 2. §.
