Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
163 felel. (Bp. T. 8135—1932.) „Ing, gallér és fehérnemű tisztítás“ szövegű hirdetés a szakmában elfogadott értelem szerint csak azt jelenti, hogy a fehérnemű, ing és gallér tisztítását a hirdető elvállalja, de nem foglalja magában szükségképen azt, hogy a tisztítást ő maga, saját üzemében látja el és nem alvállalkozó útján végezteti. Az ilyen hirdetés tehát nem megtévesztő. (K. IV. 6277—1932.) Mindkét ítéletben megnyilvánult felfogást tévesnek tartjuk, mert sérti a versenytörvény egész területén végigvonuló azt az általános jogelvet, mely szerint a megtévesztési lehetőség szempontjából az az irányadó, hogy milyen értelmet tulajdonít a konkrét hirdetésnek a közönség. Való, hogy a vállalkozási szerződésnek általában nem képezi lényegét, hogy a vállalkozó a munkát maga végezze el. De itt nem a szerződésszerű teljesítés, hanem a közönség megtévesztésének és a versenytársak megkárosításának lehetősége forog kérdésben. „A szakmában elfogadott értelem“ sem jöhet ugyanezen okból figyelembe, mert nem a „szakmát“, hanem azt a közönséget érdekük ezek a hirdetések, amelyeknek szánva vannak s így nem az a döntő, hogy milyen értelmet tulajdonít azoknak a szakma, hanem, hogy milyet a vásárló publikum. Már pedig tapasztalat szerint a vevőközönség szükségletei beszerzése céljából szívesebben keresi fel az olyan üzletet, amelyben a termelő saját gyártmányait hozza forgalomba, mert meggyőződése szerint az ilyen üzletben olcsóbb áron, jobb árut kap. Amikor tehát a kereskedő olyan hirdetéseket tesz közzé, melyeknek valódi értelme szerint árucikkeit maga készíti, maga gyártja, javításokat maga házilag készít, olyan eszközhöz nyúl, amely alkalmas vevő- közönségének gyarapítására és egyúttal alkalmas arra is, hogy versenytársaival szemben, akik gyártással épúgy nem foglalkoznak, meg nem engedett eszközökkel üzleti előnyökhöz jusson. (Vb. 27.913—1930.) „X. óragyár részletosztálya“ felirat alatt az alperes külföldi zseb- és karórákat is árusít és bár ezeken a külföldi származású órákon „eredeti svájci zseb- és karórák“ szövegű táblát helyez el, mivel sajtóközleményekben is „Óragyár“ cég alatt zsebórákat, karórákat és ütöszerkezettel ellátott órákat, azok külföldi származásának feltüntetése nélkül hirdet, holott ilyeneket nem gyárt, hanem külföldről szerzi be, az árubeszerzés módjára nézve valótlan adatot hiresztel. (K. IV. 3406/1934.) A 2. § alapján elbírálható azon cselekmények, amelyek a beszerzés alkalmi forrására és módjára vonatkozólag tartalmaznak adatokat, a Novella (1933. évi XVII. tc.)l. §-a által tik 2. §. u*
