Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
158 e. ) Az áru előállítási módjára vonatkozó valótlan adatot kiresztel, aki közönséges erdei faszenet Retorta faszén elnevezés alatt hoz forgalomba, holott azt nem íalepároló gyárban állították elő (Vb. 18729/1930.), aki a gépi hímzésű árura azt állítja, hogy kézimunka, az olajnyomatról, hogy az művészi festmény. f. ) Az üzem, üzlet vagy az árukészlet nagyságára vonatkozó valtólan adatok két irányban idézhetnek elő versenyhatást: a közönség felé, amely szívesebben vásárol nagyobb üzletben, ahol nagyobb választékra és olcsóbb árakra számíthat; s a beszerzési források, tehát a hitelezők felé, akik nagyobb vállalatban nagyobb garanciát is látnak. A vállalat nagysága tekintetében hamis képzetet idézhetnek elő a nyomtatványokon szereplő számos, minden komoly alapot nélkülöző bankfolyó- számlának számadatai, nemlétező telefonszámok, efajta kifejezések: „Könyvelési osztály“, „Részletosztály“, — amikor a vállalat egész terjedelme sem felel meg egy komoly „osztályának stb. 1. f.) Az üzem nagyságára nézve hiresztel valótlan adatot, aki kisipari üzemét gyárnak,,gyárát müveknek nevezi. A gyár- szerűség követelményei tekintetében az 1922. évi XII. te. (Ipartörvény) végrehajtási utasításának 4. §-a a következő- képen rendelkezik: „A kézműves jellegű iparűzés szokásos kereteit meghaladóknak, azaz gyárszerüeknek kell tekinteni oly üzemeket: 1. amelyekben elemi erővel hajtott munkagépet használnak, feltéve, hogy a termelés kizárólag továbbeladók részére történik; 2. amelyek nem csupán továbbeladók részére, hanem a fogyasztók közvetlen kielégítésére is dolgoznak ugyan, de elemi erővel hajtott munkagépet használnak és állandóan legalább húsz alkalmazottat foglalkoztatnak; végül 3. amelyekben elemi erővel hajtott munkagépet nem használnak ugyan, de állandóan legalább huszonöt alkalmazottat foglalkoztatnak. Az első bekezdés 1—3. pontjaiban említett alkalmazotti létszám szempontjából csak a műszaki tisztviselőket és az illető ipar körébe vágó szakmunkát végző, egy-egy ipartelepen, műhelyben, üzletben dolgozó, illetőleg onnan irányított segédeket és szakmunkásokat lehet számításba venni. A tanoncokat nem lehet számításba venni. A vendéglői és kávéházi iparokban a felírónőket, valamint a tisztogatást végzők kivételével, a konyhában alkalmazott személyzetet is számításba kell venni. 2. §.