Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
II. Fejezet: Az üzleti tisztesség szabta korlátok egyes fontosabb áthágásai
155 lyek a 16. §-ban részletesen felsorolt körülmények valamelyikére vonatkoznak. a.) Az árú minőségére vonatkozó valótlan adatot hiresz- tel, aki a csikóbőrből készült árun „sevró“ megjelölést basznál, (Yb. 23316—1930.) közismertnek és keresettnek nem mondható árut „vezető“ márkának nevez (Vb. 25729—-1930.) használt anyagokból készült iparcikket a „legprímább“ jelzővel kínál anélkül, hogy az anyag használt voltát kifejezetten megemlítené (Vb. 23727—1930.) Ugyanúgy, aki a műselymet selyemként, a pamutvásznat vászonként hireszteli, mert selyem alatt ennek a szónak az életben elfogadott eredeti tartalma és tiszta fogalma szerint kizárólag a selyemhernyó természetes termékéből készült árucikket értenek, mig az, annak utánzására műúton előállított cikket a forgalomban megkülönböztetésül műselyemnek nevezik. Igaz ugyan, hogy a kereskedelmi forgalomban, különösen a kereskedők részéről gyakran tapasztalható hajiam a mű selyem-árunak pusztán selyem kifejezéssel való megjelölésére, de a törvénysértő gyakorlat a törvény tilalma alól nem mentesíthet. (Vb. 7392—1931.) Ami pedig a vásznat illeti, a forgalomban elfogadott szóhasználat ezen elnevezés alatt e szónak eredeti tartalma szerint a len és kenderből készült árut értette és érti nagyrészben ma, is. Igaz, hogy a pamutfonalból készült hasonló szövésű árú elterjedésével a forgalom ezt az árut is hazánkban vászonnak nevezte, mégis megkülönböztetésül pamutvászonnak jelölte. Habár ekként a vászon szó gyűjtőfogalommá és így többértelmüvé vált, az átlagos értelmű és műveltségű közönség ama részét illetően, amely vászon alatt ma is a tiszta len és kenderből előállított árut érti, a pamutárura vonatkozó hirdetés a megkülönböztető minőségnek, a pamut-anyag feltüntetésének hiányában nem fedi mindenben a valót és az árú mibenlétére nézve megtévesztésre is alkalmas. Már pedig a homályos vagy több értelmű kifejezés is valótlan akkor, ha csak egyik lehető értelme valótlan. (K. IV. 2032—1933.) Az áru minőségét illető megtévesztőképesség szempontjából az eset konkrét körülményei a döntők. így a Bp. T. VII. 6109—1933. sz. ítélete szerint „az áruházakban olcsó árut kereső és vásárló közönség egészen mást ért „prima“ árú alatt, mint az a vevő, aki magas áron egészen elsőrendű árut keres az ily finom áruk eladásával foglalkozó üzletekben. Az a vásárlóközönség, amely drága ingeket szökött vásárolni, egy áruház hirdetését olvasva nem hiheti azt, hogy az általa vásárolni szokott drága ingeket kaphatja 5 pengő 80 fillérért s 2. §.
