Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész

149

menyei között ez ellen az így aposztrofált vállalat a, Tvt. 13. §-a alapján is tiltakozhatik, bármely versenytárs mint meg nem engedett reklámeszközt az 1. §. alapján is kifogásolhatja ezt az eljárást.

d) Csábító árak. Gyakori eset, hogy egyes vállalatok, különösen áruházak, ú. n. „reklám-árukat“ hirdetnek, természetesen „reklám-árakon“, amelyek vagy az önköltségi ár körül mozognak, vagy a legtöbbször annál alacsonyabbak. Az egyik vállalat pl. közszükségleti cikkeket (burgonya, tojás, konzervek) napról-napra olyan árakon hirdet, amelyeknél a közönség tudomása szerint a piaci árak lényegesen magasabbak. De ugyanez előfordul egyes ruházati vagy egyéb tömegcikkekkel kapcso^tosan is: lényeges ismertetőjele ennek a reklámakciónak, hogy mindig legfeljebb egy-két árufej szerepel a hirdetésben. A hirdető célja ugyanis, — hiszen ez magyarázatra sem szorul, — nem az, hogy ezekben érjen el minél nagyobb forga'mat, hanem egész számítása arra a tapasztalati tényre van felépítve, hogy aki az áruházba belép, nem csupán a hirdetett áruban jelentkező szükségletét elégíti ki, hanem — ha már ott van — egyebet is beszerez és így a veszteség, mely a csábításra szánt cikkben az áruházat érheti, sokszorosan megtérül a normális árakon eladott egyéb cikkekben elért fokozott forgalomban és nyereségben.

Megfigyelhető emellett, hogy a mindenkori reklámcikkek nem a földszinten, hanem lehetőleg a legfelső emeleten tárolnak, úgy, hogy aki ezekből vásárolni óhajt, annak az áruház csaknem minden osztályát végig kell járnia s minthogy ezt az utat kétszer teszi meg, egyszerű statisztikai számítás, hogy alig akad vevő, aki néhány kilogramm reklámburgonyával távoznék és ne vásárolna többszörösen nagyobb értékben egyéb cikkeket. Minthogy itt az árrontás mint egyéb cikkek forgalmának szolgálatába állított és kizárólag a vevőnek az üzletbe vonzását célzó csábítóeszköz szerepel, ez az eljárás is a Tvt.

1. §ába ütközik. (L. még „Árrontás“ címet, 114. oldal.)

e) A versenytárs üzletének kibérlése („kisteigerolás“) csak akkor ütközik az üzleti tisztességbe, ha elsősorban vagy kizárólag a versenytárs károsítására irányul, ha tehát valaki anélkül fosztja meg versenytársát a vevőkör által ismert, jól bevezetett és így jelentős értéket képviselő üzlethelyiségétől, hogy oda maga beköltözni kívánna. Különösen sérti az üzleti tisztesség követelményét, ha ez a fennálló szerződés megszegésére vagy időelőtti megszüntetésére való rábírással kapcsolatos. De ha való is az, hogy az egyik üzlettárs azért mondja fel