Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
137 A formai joggal való visszaélés egyik kirívó esete annak a felperesnek az eljárása, aki versenytársa ellen, ha nem is azonos, de egyidőben elkövetett és az elkövetési eszköz tekintetében is egymással összefüggő tényállások alapján külön- külön pereket indít. A Kúria IV. 5031—1934. szám alatt kelt ítélete azt az esetet bírálta el, amidőn ugyanazon cégszöveg egyes részei miatt a felperes két külön perben kérte az alperest abbanhagyásra kötelezni. Bár az abbanlhagyásra irányuló kereseti kérelemnek helyt adott, de az összes költségekben felperest marasztalta, mert: „annak a felperesi eljárásnak, hogy az alperesi cégszöveg egyes tételeit külön per tárgyává tette, nyilvánvaló célja pusztán az alperesnek több költséggel való megkárosítása lévén, felperes azt a kárt, amelyet az alperesnek a joggal való visszaéléssel, tehát a jóerkölcsökbe ütköző módon szándékosan, ezzel a külön perrel okozott, az általános magánjogi szabályok értelmében megtéríteni tartozik.“ Ugyancsak ebbe a témakörbe tartozik az az, eljárás is, amidőn valaki versenytársát nyilván alaptalan közigazgatási feljelentésekkel (kihágás, adócsalás, stb.) zaklatja és ezáltal a produktiv munkára rendelt idejétől megfosztja. 16. Agent Provokateur. Agent provocateur versenyjogi értelemben az, aki mást tisztességtelen versenycselekmény elkövetésére szándékosan reábír. Tényálladéki elemek tekintetében tehát ez a cselekmény azonos a büntetőjogi felbujtással, csak a célbavett eredmény súlyában és a minősítés tekintetében mutatkozik különbség. Ettől azonban élesen elválasztandó a versenytárs jogos védelmével indokolt nyomozás lefolytatása. Különösen a márkás cikket előállító, vagy forgalombahozó vállalatnak fűződik létérdeke ahhoz, hogy meggyőződést szerezzen, vájjon a viszonteladó kereskedők nem élnek-e vissza az ő márkájával és ennek jó hírneve alatt nem csempésznek-e ki a forgalomba más gyártmányú árut. Minthogy a forgalmi élet normális útján bizonyítékokhoz jutni szinte képtelenség, mert a besúgó kellemetlen szerepét senki sem vállalja szívesen, a viszonteladó üzletéből távozó összes vevőket megszólítani és a vásárlás körülményeire nézve kikérdezni pedig gyakorlati lehetetlenség, — ennélfogva általános és a bírói gyakorlat által is jogosnak elismert eljárás az, hogy a márkatulajdonos úgynevezett „művevőkkel“ végezteti a viszonteladó üzletekben a márkás áru bevásárlását, illetve általában a versenytársainak