Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
134 kát összehasonlította és a sajátját kétszeres értékűnek tűntette fel. A Jury nem állapította meg a tárgyilagos összefüggés és indokolt szükség fennforgását az esetben sem, amidőn egy pék a következő tartalmú reklámszöveget alkalmazta pani- rozólisztjének dobozán: „Egészségünk érdekében óvakodjunk a hangzatos nevű, újabb olyan panírozólisztektől, melyek visszamaradt, öreg, penészes kenyér és zsemlyemaradékokból készülnek“. Állásfoglalásának indoka az, hogy ezt a gyanúsítást minden komoly tárgyi alap nélkül követte el az alperes. Minthogy a versenyáruval, vagy vállalattal való jogellenes összehasonlítás üzleti tisztességbe ütköző cselekmény, ha az ebből levont következtetés a versenyvállalat hírnevének veszélyeztetésére is alkalmas, a cselekmény a 13. § utolsó ténválladéki elemét megvalósító hírnévrontás. (L. ott.) 14. Politikai, vallási, társadalmi kérdések. A verseny területére oda nem való elemeket bevinni nem szabad: s éppen ezért a politikai és vallási vagy társadalmi szenvedélyeknek a versenycél szolgálatába állítása minden körülmények között tisztességtelen verseny. A hazafias érzületre appellálást helyesen nevezi a német bírói gyakorlat „zsel- patriotizmus“-nak. A bíróság, amely akár a közérdek, akár a magánérdek jogos megnyilatkozásának minősíti és az üzleti verseny területén eltűri ezeknek az elemeknek szerepét, a szubjektivitás áldozatává válik és így végzetes hibába esik. A háború alatt egyes német bíróságok az ellenséges országokból származó vállalatok és áruk ellen bármily éles eszkö- közzel, akár valótlan tényállítások kapcsán intézett támadásokat is menthetőknek találták, amivel nem csupán a jóerkölcsök és az üzleti tisztesség soha el nem homályosulható követelményeivel helyezkedtek szembe, de saját objektivitásuk jó hírén is csorbát ejtettek, mert a tisztességes üzleti verseny keretén kívülálló ily alantas eszközök felhasználását semmiféle ktil- vagy belpolitikai viszonyok és semmiféle népfelfogás nem indokolhatja- A német Patentamt javára viszont nagy elismeréssel kell megemlékeznünk arról, hogy a háború leg- ízzóbb hónapjaiban megtagadta a „Gott strafe England“ szavaknak védjegyként való bejegyzését a „közrend“ érdekére való hivatkozással. Minthogy a versenyoélzatnak — amint már egy ízben kifejtettük — nem kell a cselekmény egyedüli rugójának
