Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)

I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész

!21

A' Schmoll-gyár közismert repülőgépreklámja frappáns reklámötlet, de ugyanezt a reklámeszközt bárki igénybe veheti.

Ellenben a Rg. a versenytárs reklámötletébe való erkölcstelen bekapcsolódást látott fennforogni ott, ahol két filmszínház állott egymással szemben, amelyek közül egyik a napilapokban és villamosjegyek hátlapján kivágásra szánt kedvezményes utalványokat helyezett el, amelyek bemutatása ellenében a mozgószínház látogatói kedvezményben részesültek és a versenytárs ugyanezt az ötletet használta fel; ebben ugyanis már nem reklámmódszer alkalmazását, hanem egy speciális reklámeszköz jogosulatlan utánzását állapította meg.

Mint mindenütt, az azonos reklámötletek alkalmazásánál is fokozott figyelmet kell fordítani az összetévesztés veszélyére. De ennek hiányában, sőt teljesen idegen, verseny- viszonyban nem álló vállalattal szemben is a közismert, szállóigévé vált reklámszöveg felhasználása a Tvt.-be ütköző cselekmény, mert senki sem köteles tűrni, hogy valaki egy hatásos, eredeti reklámszöveg előnyeiben vele osztozzék s ezáltal annak erejét is gyöngítse. így pl. ha a „Török szerencséje örök“ slágwortot egy azonos nevű vaskereskedő ezzel a módosítással alkalmazná: „Török ásója örök“.

Az 1. § oltalma alatt állanak azok az árjegyzékek és katalógusok, amelyek eredetiségről, önállóságról tanúskodnak. Itt éles különbséget kell tenni a. törvény 12. §-ának védelmi körével szemben, mert míg ez a jellegzetes külső kiállítást részesíti oltalomban, addig az 1. § a katalógusok és árjegyzékek belső tartalmát is. Ez az oltalom nélkülözhetetlen, mert ezek az üzleti nyomtatványok olyan irodalmi termékeknek, amelyekre a szerzői jog oltalma kiterjed, nem minősíthetők s így, ha a generális clausula sem biztosítaná ezt a védelmet, a vállalatok sokszor nagy költséget és szellemi munkát jelentő ezen segédeszközei közprédává válnának.

A döntő szempont mindig az, hogy jelentkezik-e a védeni kívánt nyomtatványban, egyrészt olyan külsőbeli jellegzetesség (a 9. § megkívánta kvalifikált használat hijján bár), amely a jogosított vállalat individualizálására alkalmas, vagy másrészt olyan önálló szellemi munka és eredetiség, amely azt a védelemre alkalmassá teszi. De ha az árjegyzék külső megjelenési formája semmiben sem különbözik a mindennapi életben álta-