Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
116 követelményeit (K. IV. 1847—1934), mert a közönség nincs tisztában az ajándékozó kalkulációjával és az ajándéktárgy értékével, az ajándék a vevőt elkápráztatja, elvonja figyelmét magáról az áruról, a verseny területét az ajándéktárgyra helyezi át és a versenytársakat arra készteti, hogy ők is hasonlóképpen, ne az áru minőségével vagy olcsóságával, hanem az ajándéktárgyakkal verenyezzenek, ami végeredményben a verseny teljes elvadulására vezetne. Emellett anak hirdetése, hogy egv kereskedő valamely árut ajándékként, ingyen ad, ha az ingyenes juttatás egy más árunak megvételétől függ, a valóságnak lényegileg nem is felel meg s az ily tartalmú és valóság tekintetében ellenőrizhetetlen hirdetésnek nyilvánvalóan az a célja, hogy a kereskedő saját árujának kelendőségét azzal fokozza, hogy a vevőközönségben azt a hitet kelti, miszerint az ingyenes juttatással kedvezőbb vételi lehetőségre nyílik alkalma, holott erre a feltevésre semmi elfogadható alap nincs, mert a hirdető kereskedőtől függ, hogy az ingyen adottnak hirdetett áru vételárát az azzal együttesen eladott áruk vételárának megállapításánál, a vételárba előre beszámítsa s így az ingyen-áru más áru vételétől függő kiszolgáltatásának hirdetése megtévesztésére alkalmas. (Bp. T. 13.195—1932.) Az üzleti hirdetésben szembeszökően és szakadatlanul kiemelt „ingyen“ jelszó mint minden, a kereskedelmi üzlet körébe eső ügylettől független, nem járulékos, ingyenes szolgáltatás igérése pedig azért tisztességtelen reklámeszköz, mert fogalmi ellentétben áll az üzlet lényegével s így az üzleti verseny eszközei köréből kieső, az üzleti versenyt szinte kizáró jelszónak jelentkezik. És há a hirdető a hirdetett „ingyen“-t akár valóban szolgáltatja is és pedig tényleg minden ellenérték nélkül, akkor is ellentétbe kerül * a tisztességes üzleti verseny elemi feltételeivel, mert az ellenkezőjét hirdeti annak, amit üzleti céljának megfelelően a hirdetés révén valósággal elérni törekszik. (K. IV. 396—1929.) Az üzleti verseny körében az ingyenesség hirdetése, éppúgy, mint az ajándékozás, csak kivételesen és átmenetileg rövid időre, az üzleti érdek által kellően indokolt esetekben engedhető meg. (K. IV. 1492—1934.) Hogy ezek a kritériumok mikor forognak fenn, az eset körülményei szerint kell eldönteni. így pl. a Kúria most idézett számú ítéletében azt a rádiókereskedőt, aki, hogy küszöbön álló súlyos áruátvételi 1. §•
