Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
114 9. Árrontás. Az árrontás törvényi üldözésével szemben szokás azzal a tetszetős és első pillanatra helytállónak is látszó ellenvetéssel érvelni, hogy a közérdek kívánja a kereskedők közötti minél élesebb árharcot,, mert a „tertius gaudet“ igazságánál fogva a vevő csak hasznot láthat ebből. Nem szakad azonban elfelejteni, hogy az árrontás nem öncél, a kereskedő nem azért ad el haszon nélkül, mert veszteségből akar megélni, hanem — ha, ezt rendszeresen és nem rövid ideig, nem kényszerítő körülmények hatása, vagy valamely árucikk bevezetése végett teszi — éppen az a távolabbi cél lebeg előtte, hogy miután versenytársát az észszerűtlenül alacsony árakkal a verseny* területéről kiirtotta, az árrombolásból adódó mínuszt a sietve felemelt árakban behozza. Általában minden üzletember szabadon állapítja meg áruinak eladási árát, joga van tehát nyereség nélkül, sőt veszteségre is eladni. Az áron alul eladás tisztességtelen verseny- nyé csak akkor válik, ha az eladó az eladással kapcsolatban egyébként olyan magatartást tanúsít, vagy erre alkalmas eszközökkel olyan eredményt céloz, amely az üzleti tisztességbe ütközik, vagyis ha az árrontás oly kísérő körülmények között történik, amelyek egymagukban véve is alkalmasak a tisztességtelen verseny megállapítására. így, ha ezek a kísérőjelenségek arra mutatnak, hogy a versenytárs a beszerzési áron alul való eladást a szabad verseny kereteit túllépő olyan célzattal eszközli, amely bosszúnak, az eladó tönkretételére irányuló szándéknak ismérveit foglalja magában és amelyből nyilvánvaló, hogy az eljárás célja nemcsak az áru értékesítése, hanem azon túlmenően valamely olyan célzat, amely a jóerkölccsel és a kereskedői etikával össze nem egyeztethető. (Vb. 39.317—1929.) Ha a versenyzés módja kétségtelenné teszi, hogy) az olcsó árusítás minden saját jogos gazdasági érdek nélkül olyan alacsony árak megszabása mellett történik, hogy azokkal józan gazdasági felfogás szerint általában lehetetlen az üzlet folytatását megbénító veszteségek nélkül versenyezni és has az ilyen alacsony ármegszabás célja kizárólag a versenytárs megkárosítása vagy tönkretétele (K. TV. 2529—932): a cselekmény tisztességtelen. A célbavett eredmény miatt tisztességtelen a kartelben tömörült vállalatoknak az önköltségi árig vagy azon alúl történő árleszállítása, ha ezzel a kartelen kívüli versenytársa1. §.
