Szegő Izsó: A tisztességtelen verseny. Az 1923. évi V. és az 1933. évi XVII. T.-C. magyarázata (Budapest, 1936)
I. Magánjogi rész - I. Fejezet: A tisztességtelen versenyről általában - B) Különös rész
110 kényszerítsenek, a bojkottot nem legitimálja, mert ez megengedhetetlen nyomás a szabad akaratelhatározásra. Ha a bojkott alapjában véve megengedett is, az ezen eszközzel élők kötelesek szem előtt tartani azt a súlyos károsítást, amit az erre irányuló rendszabályok alkalmazása az ellenérdekű félnek okozhat. Éppen ezért amellett, hogy csak a legvégső esetben szabad ehhez a fegyverhez nyúlni, azt szükségen túl alkalmazni tilos. Mihelyt a versenytárs a kikényszeríteni kívánt eredményt önként teljesíti, a bojkott abbanhagyandó. mert a bojkott eszközeit szükség nélkül érvényesítőnek cselekménye jogellenes támadásnak minősül. A bojkottálni kívánt versenytársat erre a következményre figyelmeztetni kell és mindaddig, amíg elutasító választ nem ad, vagy passzív magatartásával indokolt gyanút nem szolgáltat arra, hogy a teljesítést elhúzni igyekszik, a rendszabályokat foganatosítani nem szabad. Emellett megfelelő időt és lehetőséget kell neki biztosítani arra, hogy a megszabott és elfogadott feltételeket tényleg teljesíthesse is. A biztosítani kívánt érdek és a bojkottáltnak okozható kár között aránytalanságnak lenni nem szabad. (Rg. 56—278.) Igv semmiesetre sem lehet az összes beszerzési forrásokat elzárni, amivel teljesen egyenlő hatású az is, hogyha az áru- beszerzés vagy eladás feltételei és lehetőségei annyira megne- hezíttetnek vele szemben, hogy ez a bojkottált vállalatának folytatását megbénítja. Ha azonban a bojkottáltnak csak egy üzletága semmisül meg, de egyébként fennmarad a lehetősége annak, hogy vállalatának egyéb ágaival üzleti létét biztosítsa, a bojkott — egyéb előfeltételek fennforgása mellett — megengedett. Ha a bojkottálók monopolisztikus heyzetet foglalnak el a piacon — bár ez önmagában véve nem fosztja meg őket attól a jogtól, hogy jogos érdekeik megóvása végett a bojkott fegyveréhez folyamodjanak, — ezen helyzetüknél fogva azonban szigorúbb elbírálás alá esnek, mert a monopolisztikus helyzettel verseny céljára való minden visszaélés egymagában véve is tisztességtelen verseny. Közszükségleti cikkben monopóliumot elvező vállalat pl. nem tagadhatja meg az áru kiszolgálását s nem hivatkozhatik arra, hogy áruját annak adja, akinek akarja. (J. 17.551—1930.) Az azonban, aki ilyen kiváltságos helyzetet nem élvez, jogosult
