Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Előszó

6

Előszó.

a szabadalom (németül: Patent ; franciául : Brevet; angolul: Patent) az ipari (műszaki,kereskedelmi, gazdasági) találmányok lényegét védi.

Ha az utcán automobilt, vagy sínen járó villamos kocsit látunk végig robogni, ha kigyul- nak a villamos ivlámpák gömbjei, ha a levegőt végighasitja egy gépmadár, ha száz és száz kilométernyi messzeségben tartózkodó üzletbarátunkkal oly közvetlenül diskurálunk, mintha egy szobában ülnénk vele, ha messze tájakon lezajló eseményeket magunk előtt játszatunk el stb. stb., ha ezeket látjuk, halljuk, érezzük, használjuk, nem gondolunk arra, hogy ez tegnap még ismeretlen volt, az tegnapelőtt még nem exisz- tált, emezt a múlt héten még senki sem sejtette, amaz még tavaly utópiának tűnt fel.

Megszoktuk annyira, hogy el sem lehetünk nélkülök és igy fogjuk megszokni, amit a holnap fog hozni ; sőt önkéntelenül várjuk, hogy kényelmünkre, egészségünkre, hasznunkra, biztonságunkra minél több és minél tökéletesebb újítást alkossanak, hogy a meglevőt folyton tökéletesítsék.

A találmányok az iparnak és kereskedelemnek sohasem képzelt méreteket adtak, otthonunkat komfortábilissá, közlekedésünket gyorsabbá, biztosabbá és olcsóbbá tették, ezer és ezer embernek nyújtottak uj és uj keresetforrást, uj javakat, uj értékeket produkáltak, egyszóval a feltalálók az emberiség legnagyobb jótevői voltak és lesznek.