Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.

142

Az 1895 : XXXVII. t.-c.

45. §. — a pénzügyministerrel egyetértőleg — a jelen törvény életbeléptétől számított három éven belül az említett dijakat rendeleti utón — azonban legfeljebb 50%-kal — emelheti.

Az évi dijak évenkint előre esedékesek és vagy évenkint, vagy több évre, vagy végre mind a 15 évre lefizethetők.

Az első évre járó dij legkésőbb a találmány bejelentésének közzététele napját követő 60 nap alatt fizetendő, mert különben a találmány bejelentése visszavontnak tekintendő.

A 2-ik egész 15-ik évi dijak legkésőbben a lejáratot követő 60 nap alatt fizetendők.

A lejárattól számítandó 30 nap után teljesített ily fizetésen kívül még 20 korona pót- dij jár.

Az évi dijak minden, a szabadalom fennállásánál érdekelt féltől elfogadandók.

Oly feltalálóknak, kik szegénységüket szabályszerű szegénységi bizonyitványnyal igazolják, vagy kik mint munkások a napi keresetre vannak utalva, a bejelentési és az első évi dij, valamint a leírások kiigazításáért járó dij hitelezhető, és ha a szabadalom a második év kezdetén megszűnt, teljesen el is engedhető.

A bejelentési dij egyáltalában nem, az évi dij csak akkor téríttetik vissza, ha a szabadalom megadása megtagadtatik.

A szabadalmak bejelentése, valamint fenntartása fejében az állam megszabott dijakat szed, melyeknek elmaradása a szabadalom sorsára döntő befolyással van. A törvényhozó a szabadalom megadásának Ígéretével