Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)
Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.
124 Az 1895 : XXXVII. t.-c 35. §. magánjogi per, hanem publica actio, amely ilyformán vissza nem vonható. Amint egyszer kétely merült fel a bejelentés tárgyának újdonsága tekintetében, azt meg kell vizsgálni s csak ha a felszólalás alaptalan, adható meg a szabadalom. A felszólalás visszavonásának lehetetlenné tétele egy csapásra megszüntette a bejelentők megzsarolására irányuló kalózkodást s a felszólalások alkalmazását a kellő tisztességes mederbe terelte. A felszólalás a közzététel 2 hónapja alatt indokolva két példányba nyújtandó be, melyek közül az egyik a bejelentőnek adatik ki nyilatkozattétel céljából. A nyilatkozat beérkezte, illetőleg a kitűzött határidő eltelte után a bejelentési osztály a feleket (tanukat és szakértőket) szóbeli tárgyalásra megidézi és azt a felek elmaradása esetén is megtartja, a szabadalom teljes, vagy megszorított terjedelmű megadása avagy megtagadása fölött dönt. A törvény e szakaszának utolsóelőtti bekezdésében a többek közt ez áll „és a szabadalom megadása, megszorítása stb. felett határoz,“ Itt a szabadalom megszorításáról beszélni természetesen téves, minthogy a felszólalás nem megadott szabadalom, hanem szabadalmi bejelentés (folyamodás) ellen irányul. Helyesebb lett volna itt „a szabadalomnak megszorított terjedelemben való megadása“ kifejezést alkalmazni. Ugyanezen bekezdés végső passzusa nyilvánvaló ellentétben van a szakasz utolsó bekezdésével. Utóbbi bekezdés ugyanis egész apodiktikusan mondja, hogy a felszólaló nem marasztalható el a bejelentő költségeinek viselésében. A bejelentő ugyanis a felszólaló költségeiben elmarasztalandó, ha a felszólalásnak hely adatik, de nem marasztalható el, ha a felszólalás elutasittatik. Ez esetben a felszólaló volna logikusan elmarasztalandó, ha a törvényszakasz utolsó bekezdése nem rendelkeznék ellentétes értelemben. A költségek kölcsönös megszüntetéséről tehát beszélni nem lehet, vagy legalább is felesleges. Felszólalóknak utóbbi időben az az eléggé nem ostorozható szokása kezd lábra kapni, hogy a felszólalást nem indokolják, azaz egész általánosságban avval indokolják, hogy a találmány nem uj, mert nyilvános nyomtatványok, avagy nyilvános gyakorlatbavétel utján
