Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.

116 Az 1895 : XXXVIl. t.-c. 32. §. Az igénypontok felsorolásának hiányait a leirás egyéb részei nem pótolhatják. 3. A megérthetőségre szükséges tartós módon és a rendeleti utón meghatározandó alakban szerkesztett rajzokat kell tartalmaznia és amennyiben szükségesnek mutatkoznék, min­tákkal vagy modellekkel is felszerelve kell lennie, végre 4. A bejelentő vagy meghatalmazottja alá­írásával kell ellátva lennie. A bejelentés közzétételéig a bejelentő a leirást és az abban foglalt igénypontokat meg­változtathatja és pótolhatja. Ezen módosítások elsőbbsége iránt a sza­badalmi hivatal határoz. A leírás a szabadalmi bejelentés leglényegesebb kelléke. Úgy kell megfogalmazni, hogy ne csak a sza­badalmi hivatal ne utasítsa vissza, hanem hogy a talál­mányt valóban, helyesen, tökéletesen megmagyarázva, a feltaláló jogos érdekeinek hathatós és biztos védel­mére szolgálhasson. A leirásnak úgy kell megszövegezve lennie, hogy a szakértők a találmány tárgyát annak nyomán minden kiegészítés és találgatás nélkül előállíthassák. A leírás­ban sem hézagnak, sem kétértelműségnek, sem pedig megtévesztő adatoknak nem szabad foglaltatniok. Ennek a szabatosság szigorú megkövetelésének kettős célja van. Először is, hogy vita esetén (felszólalás, megsemmisítés, megállapitás, bitorlás) tisztán tűnjék ki, hogy mit talált ki a bejelentő és tehát mily találmányi területet oltalmaz a szabadalma ; másodszor pedig, hogy a szabadalom köztulajdonná válása esetén valósággal köztulajdonná váljék és ne tegye a feltaláló valamely fogásnak titok­ban tartásával a megszűnt szabadalom köztulajdonná válását illuzóriussá. A szabadalmi leirás végén a találmány védelmi

Next

/
Thumbnails
Contents