Török László: A találmányi szabadalom: a szabadalmi jog és gyakorlat különös tekintettel Magyarországra (Budapest, 1913)

Különös rész - A találmányi szabadalmakról szóló 1895:XXXVII. t.-c.

IV. A szabadalmi hatóságok.

109

tóttá, szükségét látta annak, hogy a teljesen műszaki 27. vonatkozású szabadalmi ügyek helyes intézését erre képes és hivatott szakférfiak lássák el. Noha a szabadalmi ügyek egy részénél (bejelentés, felszólalás, átruházás, terjedelem megállapítás) az ügyvivői kart képviselőjoggal látta el, nem volt logikus és nem volt konzekvens, amikor bizonyos ügyekben (megsemmisítés, megvonás), kizárólag ügyvédi képviseletet irt elő. Mert bár igaz, hogy az ügyvédi kar nehány tagja elismerésre méltó rátermettséggel képezte ki magát szabadalomjogi specialistává, mégis az országnak (sőt Horvátországnak) valamennyi érdemes, de szabadalmi ügyekben teljesen gyakorlatlan és tájékozatlan ügyvédje jogosított oly szabadalmi ügybeli ténykedésre, amiből a jártas és rátermett szabadalmi ügyvivők ki vannak zárva. Helyesebb lett volna a szabadalmi ügyvivői szakvizsgát több jogi tárgyra is kiterjeszteni és ennek sikeres letevése esetén az ügyvivőt minden szabadalmi ügyben való képviselés jogával felruházni.

Ez a szakasz a felek képviselésére tehát csakis a szabadalmi ügyvivőket és ügyvédeket jogosítja fel, amihez a törvény 15. §-a még azt a követelményt fűzi, hogy a képviselő állandó lakással bírjon belföldön. A szabadalmi ügyvivőtől a törvény műszaki és jogi ismereteket s ezen kívül erkölcsi garanciát is követel, amikor műegyetemi oklevelet, külön ügyvivői szakvizsgát ir elő s a jogosítvány kiadását ezek után a közigazgatási hatóság meghallgatása után a kereskedelmi ministerre bízza s az ügyvivői gyakorlat folytatását a találmányi titkok megőrzésére is kiterjedő hivatalos eskü letevésétől teszi függővé, végül pedig a szabadalmi ügyvivőket fegyelmi hatóság alá rendeli.

Az ország szomorú viszonyaira mutat az a lehetetlen helyzet, hogy amikor a hazai szabadalmi ügyek korrekt ellátására a szabadalmi ügyvivők egész tábora áll a felek rendelkezésére, a zugirászat szemérmetlenül garázdálkodik a tájékozatlan feltaláló közönség gyakran igen értékes szellemi javaiban és kontár, avatatlan kezekkel sok, jobb sorsra érdemes ügyet tesz tönkre egyrészt, másrészt visszaélve a hiszékeny feltalálók meg nem érdemelt bizalmával, olyan kiadásokba rántja be, amelyekről előre is látható, hogy céltalan és csak arra jó,