Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - III. Fejezet. A szabadalmak tartalma, megszűnte, megvonása és megsemmisítése
70 megegyezően az osztrák törvény 14. §-ával, a közzététel napját veszi kezdőnapnak, a mi annál is inkább helyesnek mutatkozik, mivel az ideiglenes oltalom is akkor veszi kezdetét (jelenlegi törvény 34. §. második bekezd, vége). Ennek az újításnak következménye, hogy azoknál a szabadalmaknál, melyeknek megadása a bejelentés közzététele nélkül történik (jelenlegi törvény 34. §. utolsó bekezdése), az időtartam kezdőpontját külön kellett meghatározni, ezt a tervezet a megadó határozat keltére teszi, mely hivatalosan legkönnyebben és leg biztosabban állapítható meg, a mi pl. a határozat kézbesítése napjáról nem állítható, különösen nem, ha — felszólalás esetén — a határozat többeknek kézbesíthető, hol mindig a kézbesítés esélyeivei is számolni kell. Hasonló rendelkezés van az osztrák törvény 65. §. utolsó bekezdésében. Annak a következményét, hogy a tervezet a 15 évi időtartam kezdetét a közzététel napjára teszi, mely felfogáshoz különben a német szabad, törvénytervezet (11. §.) is csatlakozik, az képezi, hogy az önállóvá lett pótszabadalom is kezdetét nem a törzstalálmány bejelentésével, hanem annak a bejelentése közzétételével veszi. A tervezet végül hangsúlyozza, hogy az időtartam a közzététel napjával veszi kezdetét, ez a nap tehát már beleesik a 15 évi oltalmi időbe. A jelenlegi törvény 18. §-át a tervezet mint feleslegest kihagyja és különben is egész szerkezete olyan, hogy már ezért sem fogadható el, pl. nem fogadható el az, hogy a szabadalom megszűnés folytán »érvényét veszíti« ; létét veszti el, megszűnik létezni. Különben is e §. rendelkezései más külföldi törvényben nem is található, a mi természetes is, mert a törvénynek nem azt kell kimondania, hogy mikor veszti el érvényét a szabadalom, hanem mikor szűnik meg. Ha megsemmisítenek egy szabadalmat, nem helyes azt mondani, hogy érvényét veszíti el, mert az nem volt érvényes soha. A 19. §-hoz. A jelenlegi törvény 19. §-át a tervezet majdnem egészen változatlanul vette át. A 3-ik pontnál tett változtatás azon alapul, hogy a jelenlegi törvény életbeléptetése után a szabadalmi állampénztár létesíttetvén mint a szabadalmi díjak átvételére kizárólag jogosított közeg, a díjfizetés fontosságánál fogva czélszerü- nek mutatkozott azt a helyet is a törvényben megjelölni, a hol a fizetés eszközlendő és egyszersmind a befizetők érdekében — a mint ezt az osztrák és német szabad, törvények teszik — ki kellett jelenteni, hogy a postánál történt befizetés, ha kellő időben történt, egyenlő hatályú, mintha az az említett pénztárnál történt volna. A részleges lemondás esetét a tervezet fentartja ugyan, de pontosabban körülírja a fenmaradó rész fentartását. A fenmaradó rész nem lesz mindenképen fentartandó, hanem csak akkor, ha az mint szabadalom egyáltalában fen- tartható. Ennek kívánt a tervezet — esetleges félreértések kikerülése czéljából — kifejezést adni. Ha több tulajdonostárs közül csak egyik vagy néháuyan mondanak le, az természetesen nem vonja maga után a szabadalom megszűnését ; az egyes társak közti viszony elrendezése magánjogi kérdés.
