Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - I. Fejezet. A szabadalom tárgya
48 felmerült újdonságrontó körülmények már figyelembe nem jönnek. Ezért vette fel a tervezet az eddigi határozatlan kifejezés helyett (»bejelentése idejében«) az eddigi gyakorlatnak és magyarázatoknak megfelelő szabatosabb megjelölést »bejelentésének napja előtt«. Az első pont — stüáris egyszerűsítéstől eltekintve — változatlan maradt, megjegyezvén, hogy a tervezet nem találta helyesnek némely oldalról tett, de meggyőző indokolást nélkülöző azt az indítványt, hogy az első pontban mondassék ki, miszerint csak belföldi nyomtatványoknak adassék meg az újdonságrontó hatás. Ez az indítvány elfogadható különösen azért nem volt, mivel eltekintve attól, hogy ezt a korlátolást sem a német, sem az osztrák törvény nem tartalmazza, semmi elfogadható indok e korlát olás mellett nem szól. A jelenleg hatályban levő törvény meghozatalánál e kérdés megbeszélve és megvitatva lett, az ott felhozott érvek ma is fennállanak, nem kívánatos, hogy valaki egy eljárásra vagy tárgyra, mely külföldön közhasználatú, szabadalmat nyerjen csak azért, mivel az belföldön nyomtatványokban ismertetve nem volt, holott ő nem is a feltaláló. A szakirodalom és annak terméke különben ma már az egyes nemzetek között a közvetítést és érintkezést a forgalmi eszközök és sokszorosítások tökéletességénél fogva annyira fokozták, hogy e téren újítást létesíteni, mely iparunkra nézve különös fejlesztést nem is gyakorolna, nem mutatkozik se czélszerünek, se szükségesnek. Nem így áll azonban a kérdés a 2. pontban említett újdonságrontó körülmény tekintetében t. i. a gyakorlatba- vételre nézve. E tekintetben az iparunk tényleg hátrányban volt a külföldivel szemben ; a külföldön ugyanis megadják a szabadalmat, ha a gyakorlatba vét el Magyarországon történt, mert ott csak a belföldi gyakorlatba vét el bir újdonságrontó hatással ; ellenben nálunk meg kell tagadni a jelenlegi törvény szerint a szabadalom megadását, ha beigazolást nyer, hogy a gyakorlatbavétel valaha valahol külföldön — talán a Csen- des-oczeánnak valamely félreeső szigetén — megtörtént. Ily intézkedés tehát, mint a müyent a mostani 2. pont tartalmaz, fenn nem tartható, és nem is lehet megérteni, hogy miért tartalmaz megint épen csak a magyar szabadalmi törvény oly rendelkezést, mely az iparra hátrányos. Ezért a 2. pontban a »belföldön« szó felvétele teljesen indokolt és e módosítás által az összes szak- és gazdasági érdekköröknek régi kívánsága is teljesedik. A 2. pontra vonatkozólag a tervezetbe felvett további újítás már nem elvi kérdés, hanem csak pontosabb körülírás. A 2. pont szerint ugyanis a nyilvános gyakorlatba vételen kívül újdonságrontó a kiállítás útján való ismeretessé válás. Ez azonban szűknek mutatkozott a gyakorlatban azért, mert arról az esetről nem történt gondoskodás, ha egy találmány nem kiállításon, hanem egyébként történt közszemlére való kitétel útján vált ismeretessé. Minthogy megtörténik, hogy ily közszemlére való kitétel pl. kirakatokban, vagy más a közönség által hozzáférhető helyen történik, czélszerű ennek a törvényben is kifejezést adni, mely új kifejezés úgy a kiállításon, mint az azon kívül történt közszemlére való kitétel eseteit is magában foglalja. Hangsúlyozandó azonban, hogy a tervezet ez által az újdonságrontó körülmények számát szaporítani nem akarja, hanem csakis a szabadalmi hatóságok helyes gyakorlatában kifejlődött megállapodásnak kifejezést kíván
