Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
135 nyugtatására szolgál és egyik legjogosultabb kívánságuk teljesítését képezi. A jelen törvény szerint e kihágás miatt bűnvádi eljárásnak csak a sértett fél indítványára van helye (50. §.). Ezt a tervezet fentartja, megegyezően az osztrák (97. §.) és német (36. §.) szabadalmi törvényekkel. Kérdéses lehet, vájjon nem lenne-e ez a kihágás csak magánvádra üldözendő ? (Bpf. 41. §.) A Bp. a magánvád esetei között e kihágást nem sorolja fel. Ez a körülmény egymagában még nem volna akadá'y- nak tekinthető abban az irányban, hogy e kihágás ne legyen csak magánvádra üldözhető, mert a felsorolás mellőzése is elnézésből történhetett. A tervezet szerint azonban czélszeriibb, hogy ezekben a közgazdaságunkat érintő ügyekben a vádat a királyi ügyész képviselje és nem tekinthető elegendőnek az, hogy az ügyész közérdekből a vád képviseletét átveheti (Bp. 41. §.). Ezenkívül a tervezet ezt az álláspontot azért tartja helyesnek, mivel az eddigi jogállapotot fent art andónak véli. A Bp. életbelépése előtt e kihágás ugyanis nem volt csak magánvádra üldözhető ; a Bp. életbelépése után pedig a gyakorlat — törvényes rendelkezés hiányában — kénytelen volt ebben a kérdésben állást foglalni. Ez az állásfoglalás nem egységes, a mennyiben vannak bírósági ítéletek, melyek szerbit kihágásindítványi cselekmény és a kir. ügyész képviseli a vádat, és vannak ítéletek, melyekben főmagán- vádlóról és magán vádlóról van szó. Az alsófokú bíróságok állásfoglalásáról tiszta képet alkotni nem lehet, mert a bíróságok az 1913. évben a szabadalmi hivatallal összesen csak öt ítéletet közöltek, holott a 25215/904. I. M. sz. rendelet értelmében a bíróságok kötelesek minden ilyen ítéletet közölni. Nem valószínű, hogy 1913-ik évben összesen csak öt ítéletet hoztak volna. De ezekből is annyi kivehető, hogy a vád képviselete kérdésében is tűrhetetlen állapot van, a mennyiben hol magánvádló, hol az ügyész — ügyészi megbízott — szerepel a vád 'képviseleténél. A kir. Curia az 1907-ik évi október 22-én 8220. sz. alatt a jogegység érdekében hozott határozatában foglalt indokolásból következtetve e kihágást nem tartja magán- vádra iildözendőnek, a mennyiben egyebek közt a Bp. 50. §-át felhívja, mely §. szerint a sértett a vád képviseletében — kivéve a 41. §. eseteit — nem vehet részt, ha azt a kir. ügyész képviseli. A kir. Curia tehát nem látja a Bp. 41. §-ának valamelyik esetét fenforogni, illetve nem tartja e kihágást oda sorolandónak. A tervezet a Curia álláspontját magáévá teszi és nem tartja helyesnek a magánvádnak újabbi esetét felállítani, még pedig annál kevésbbé, mert a szerzői jog megsértése sem képezi a magán vád egyik esetét. (1884 : XVI. t.-cz. 27. §-a, melyet a Bp. 41. §-a nem sorol fel.) A mi végül azt a körülményt illeti, hogy a Bp. 41. §-a a magánvád esetei között a védjegy megsértése eseteit (1895 : XLI. t.-cz. 8. és 9. §§.) felsorolja, nem befolyásolhatja a tervezetnek a szabadalomsértésre vonatkozólag elfoglalt álláspontját, mert kétség férhet ahhoz, vájjon helyes-e a védjegysértésnek ide sorolása. De még ha helyes is lenne, nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a fontos körülményt, hogy a védjegy jogi természete, czélja, rendeltetése és hatálya igen lényegesen eltér a szabadalométól.
