Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
121 fekteti. Ezek helyezendök előtérbe. Ha a büntető út mellőzhető nem is lesz, a fősúly nem lesz erre helyezendő. Ha valakinek szabadalmát megsértették, a sértett elsősorban a büntető útra és arra fog-e gondolni, hogy a sértőre szabjanak ki pénzbüntetést ? Ez nem valószínű. A sértettnek jogi, anyagi, közgazdasági érdeke mindenesetre és első sorban az, hogy a sértett szabadalmát, illetve az abból folyó jogot részére állapítsák meg, a sértést szüntessék be, a további sértéstől, ha ismétlés valószínű, a sértőt tiltsák el, kötelezzék továbbá a sértőt, hogy a jogtalanul szerzett vagyoni előnyt — alaptalan gazdagodást — adja ld és a kárt térítse meg. Ezek azok a követelések, melyeket a sértett fél érvényesíthet (86. §.) és melyeknek kellő kielégítéséről gondoskodni kell, ha a védelem megfelelő akar lenni, ezért tárgyalja a tervezet (86—91. §§.) első sorban ezeket a követeléseket és azután a büntető következményeket (92—96. §§.). A 86. §-ban felsorolt, a sértésből folyó követelésekre nézve megjegyzendő, hogy az ügy állásához képest nincs kizárva, hogy több követelést (pl. megállapítást, eltiltást és kártérítést) egyszerre érvényesíthessenek. A sértésből folyó összes követelések — kivéve a kártérítést — már az objektiv tényállás alapján, egészen eltekintve a sértő fél jó- vagj^ rosszhiszeműségétől, érvényesíthetők. így — a fent már említett megállapításon kívül — érvényesítheti a sértett alaptalan gazdagodás czímén követelését, ha a sértő a sértett rovására a sértés folytán vagyoni előnyhöz jutott. A tervezet azzal, hogy a gazdagodás alapján követelést ad a sértettnek, elvi újítást nem tesz, mert a jelen törvény is ismeri azt a követelést, mely akkor érvényesíthető, a midőn a cselekmény elkövetőjét »semmiféle büntető felelősség nem terheli, ezen esetben a kártérítés a gazdagodás erején túl nem terjedhet« (jelen törvény 58. §.). A törvény tehát a gazdagodást a kártérítés egyik nemének tartja és akkor mondja érvényesíthetőnek, ha nincs büntető felelősség. A tervezet ezt a szabályozást már jogásziatlansága miatt sem teheti magáévá. A tervezet igyekezett az újabb jogtudomány tisztultabb felfogásához képest, a mint az a polg. tkv. törvényjavaslatában (bizottsági szöveg 1504. §.) is kifejezésre jut, a gazdagodás kérdését szabályozni, a minek a 86. §. vonatkozó rendelkezése megfelelni látszik. Azzal, hogy ily esetben, midőn a sértőt nem terheli sem szándékosság, sem gondatlanság, a tervezet gazdagodás alapján követelést ad, teljes összhangzásban van az osztrák szabadalmi törvény (109. §.). Hasonló rendelkezés van a rokontermészetű szerzői jogi törvény (1884: XVI. t.-cz.) 19. §. utolsó bekezdésében, valamint az osztrák szerzői jogi törvény (1895. évi deczember 29-ről) 61. §-ában. A német szabadalmi törvény annakidején nem vette fel az alaptalan gazdagodásra alapítható követelést és ez az érdekkörök nagy sajnálatára és kárára a német törvényből ma is hiányzik. A német szabadalmi törvénytervezet (47. §.) e hiányon segít és e követelésre vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Ezzel kapcsolatban talán nem felesleges megjeg}Tezni, hogy az említett német tervezet csak arra a gazdagodásra vonatkozólag ad követelést, mely a kereset után keletkezett. Ezt azzal indokolják, hogy ellenkező esetben a sértett fél ölhetett kezekkel nyugodtan nézi a sértő eljárását, úgyszólva maga helyett hagyja dolgozni és azután
