Schuster Rudolf: A találmányi szabadalmakról szóló törvényjavaslat előadói tervezete és ennek indoklása (Budapest, 1916)
Indoklás a Tervezet egyes §-aihoz - VIII. Fejezet. A bitorlások és a büntetések
125 tására bízza (hasonló rendelkezés a német szabad, törvény 26. §. utolsó bekezd.). A kötelező visszatérítés oda vezetne, hogy a díj visszaadandó akkor is, ha a felebbvitel túlnyomó részben sikertelen vagy csak mellékkérdésben (pl. költség) volt sikeres ; előfordulhat az is, hogy a megtámadott határozatot megváltoztatják ugyan, de nem a felebb vit éli beadványban felhozott okokból, sőt talán épen azoknak daczára, a mi az officzialitás elve mellett mind lehetséges. Ezért a kötelező visszatérítés nem lehet helyénvaló. A mi a 2 — 15 évi díjak visszatérítését illeti, az erre vonatkozó rendelkezés megfelel az eddigi gyakorlatnak ; minden félreértés kikerülése végett czélszerű e szabályt felvenni, melynek indoka semmi egyéb, mint a tartozatlan fizetés visszatérítése iránti kötelezettség ; akkor a kincstár különben azt a befizetett összeget minden jogalap nélkül tartaná vissza, a mi meg nem engedhető. A vagyontalanokra vonatkozólag a tervezet azt a módosítást teszi, hogy a hitelezés és esetleg elengedés kedvezményét nemcsak az első, hanem a második évre is kiterjeszti, mert az egy év igen rövid idő, különösen akkor, ha a szabadalom megadása felszólalás, felfolyamodás stb. folytán húzódik. Az a rendelkezés, hogy a postán kellő időben történt befizetés egyenlő hatályú a szabadalmi állampénztárnál történt fizetéssel, a 19. §. 3. pontjában tett rendelkezéssel megegyező és az ott felhozott okokból indokolt. VIII. FEJEZET. Szabadalomsértés. A 85-86. §§-hoz. A jelen törvény VIII. fejezetének (49—59. §§.) czíme : »a bitorlások és büntetések«. A tervezet e fejezetnek sem a czímét, sem tartalmának nagy részét magáévá nem teszi. A »bitorlás« szót a tervezet nem tartja megfelelőnek. Mert az, a ki valamely szabadalmazott találmány tárgyát jogosulatlanul készíti, forgalomba hozza stb., ez által tényleg nem bitorolja a szabadalmat, hanem azt megsérti (egész más pl. a czégbitorlás, a hol e kifejezés talán helyénvaló). Az ú. n. »bitorló« tehát nem bitorol semmit, hanem megsérti azt a kizárólagos jogot, melyet a törvény a szabadalom- tulajdonosnak biztosít, belenyúl jogosulatlanul abba a jogkörbe, melyen belül mozogni csak a szabadalomtulajdonos kizárólag jogosult. Jogrendszerünk más esetekben sem szól bitorlásról, hanem jogsértésről (pl. polg. tkv. törvényjavaslata 18. §., 1461. §. stb.), habár régebbi törvényeikben előfordul a »bitorlás« szó, pl. a szerzői jogról szóló törvényben (1884: XVI. t.-cz.), de itt is talán más jelentősége van, mint a szabadalmi törvényben. Ezért a tervezet úgy a magánjogi, mint a büntetőjogi következményekkel járó sértő cselekményeket — az objektiv tényállás úgyis mindkét vonatkozásban azonos — szabadalomsértésnek nevezi. A mi már a kérdés érdemét illeti, mindenekelőtt hangsúlyozandó, hogy a szabadalomsértés kérdése egyike a legfontosabb kérdéseknek a szabadalmi jogban.
