Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
54 használatra szerkesztett művekbe több iró műveinek felvételét megengedi, okszerűen következik, hogy jogbitorlásnak tekintendő az olyan felvétel, mely ezen feltételeknek meg nem felel; tiltva van tehát egy Írónak müveiből gyűjteményt szerkeszteni. Az egyházi használatra szánt gyűjteményekbe csak énekek és imádságok vehetők fel, egyházi beszédek és vallásos olvasmányok azonban fel nem vehetők, mert az előbbiek oktatás czéljából tartott előadások, mint ilyeneknek többszörözése tehát a 6. §. 2. §. szerint szerzői jogbitorlásnak tekintendő, az utóbbiak pedig nem az egyházakban használtatnak, s igy az 1. §.-ban körvonalozott irói művek lévén, ezeknek jogositatlan többszörözése szintén jogbitorlást képezne. Az iskolai és oktatási használatra szánt gyűjtemények alatt azokat a gyűjteményeket kell érteni, melyeket a tanulók nyilvános előadások alkalmával használhatnak, nem pedig olyanokat, melyeket bizonyos tanszakban tanárok vagy tanítók avagy egyesek magán tanulásra használhatnának ; kivételt képez továbbá a közzétett irói műnek a zenemű szövegéül felhasználása, ha a szöveg a zene kísérettel együtt nyomatik le (48. §.) kivévén, ha a szöveg olyan, mely természeténél fogva csakis a zene szerzésre nézve bir jelentőséggel, milyen az opera, oratorium stb. szövege. Az ily szövegek a zenekisérettel együtt csak szerzőjük beleegyezésével kinyomhatok. Kérdés azonban az, hogy egy költeménynek valamely rajz, metszés vagy festéssel többszörözése megengedett felvétel-e vagy jogbitorlás? A törvény ez irányban nem tartalmaz határozott intézkedést, de az előbbi pontból következtetve az ilyen többszörözés is megengedettnek tekinthető. (Bővebben lásd a 62. §. 2-ik jegyzetét.) Kéziratokból idézésre a törvény e szakasza ki nem terjed, miután a törvény csak a már megjelent művekbőli idézést említi; a miből azt kell következtetni, hogy kéziratokból, rnanus- criptumokból idézni vagy azok egy részét nagyobb munkába felvenni nem lehet, a mi indokolását abban találja, hogy a kézirat egyes részeinek időelőtti közlése által a közzéteendő mű vagyonjogi haszna tetemesen csökkentethetnék, másrészt, hogy az olyan kézirat, melyet a szerző közzé tenni nem is szándékozott, bár csekély részének jogosulatlan közlése a szerző személyi jogát érzékenyen sérthetné.
