Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)

I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek

szerző vagyonának egyik részét képező irói miiből? váljon kény- szeritheti-e a hitelező a szerzőt végrehajtás utján, hogy müvét kiadja, s ekkép a hitelezőnek jusson a jövedelem vagy nem? A törvény e kérdésre megadja a feleletet, mely indokát abban találja, hogy az irodalmi termelés lényegével össze nem egyeztethető, hogy ama kérdés felett, váljon az irói mű gépi többszörözésre és forgalomba helyezésére önmagában alkalmas-e és a szerző akarat irányának megfelelőleg befejezve van-e ? más mint a szerző határozzon ; hogy általában épen a szerző személyében a vagyoni érdek mellett más lényeges jelentőségű érdekek is léteznek, melyek a szerzői jognak más személyre végrehajtás utjáni átruházása által megsértetnének. Ha azonban a közzététel megtörtént az ebből eredő vagyoni haszon lefoglalható. Ezekből következik :

a) hogy a mennyiben a szerzőnek a netaláni utánnyomás esetén kártérítési igénye van, a hitelezők a szerző eme igényét végrehajtás utján lefoglalhatják, épen úgy mint a szerzőnek más harmadik személyek irányában fennálló követelését és azt a végrehajtási szabályok szerént saját követeléseik kielégítésére fordíthatják ;*)

b) hogy a hitelezők az irói jutalmat, honoráriumot melyet a szerző a kiadótól követelhet szintén lefoglalhatják és követeléseik kielégítésére fordíthatják ;

c) hogy a szerzői jog lefoglalható akkor, ha a szerző illetve örökösei azt már másra átruházták -, az irói mű kiadója ellen vezetett végrehajtásnál a kiadó által szerzett szerzői jog lefoglalható, s például második kiadás a kiadó akarata ellenére is a végrehajtató által eszközölhető, ha a szerzői jog bírói végrehajtás utján már reá ruháztatott; mert az átruházás folytán megszűnt az ethikai mozzanat mely irói mű kiadásánál a szerzőre vagy örököseire nézve fenállott;

d) hogy ezen szabályok szerint a szerző csődhitelezői a szerzőijog vagyoni értékét a csődszabályai szerint feloszthatják, mert 1

1) 1881: 60. t. 123. §. szerint a végrehajtást szenvedettnek pénzbeli követelését, ha a végrehajtón kivül a követelésre másnak zálogjoga nincs, a végrehajtató a bíróság által magára ruháztathatja, ha pedig át nem ruházható vagy ezt nem kívánja, a 124. §. szerint kérheti, hogy a lefoglalt követelés behajtására feljogositassék vagy pedig e végből gondnok rendeltessék.