Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
'W vételére, ha egyes adalékaik utánnyomatnának. A törvény ezen intézkedéséből azonban nem következtethető, hogy az egyes adalékok szerzője, mind a mellett, hogy az adalékokat a gyűjteményes mű számára átengedte — jogosítva lenne azokat külön értékesíteni és lenyomatni. Az a kérdés, hogy vájjon és mennyiben van jogosítva az adalék szerzője azt más gyűjteményes műben vagy külön kiadásban lenyomatni, a kiadás iránt kötött azon szerződés alapján dönthető el, melyet a szerző a szerkesztővel vagy kiadóval kötött.1) 3. §. A szerző joga szerződés, vagy halál esetére tett intézkedés által másokra is — akár korlátlanul, akár korlátolva — átruházható. Ilyen intézkedés hiányában a szerző joga annak törvényes örököseire száll. A magyar szent koronának az uratlan hagyatékra nézve fennálló háromlási joga a szerzői jogra ki nem terjed. Ha a műnek több szerzője van, és ezek valamelyike örökös nélkül halt el : a szerzői jog az életben maradt szerzőtársakat illeti. 1. A szerzői jog átruházása a gyakorlati élet elutasithatlan követelménye. A szerzői jég átruházása élők közt szerződés által engedménynek nevezhető ; igaz ugyan, hogy a köztörvényi fogalom szerint az engedmény általában követelési jog átruházását jelenti ; azonban engedményezés alatt lehet dologi jogok például : zálogjog, használat átruházását is érteni. Az engedményezés közvetíti a jog *) — 17 — *) Ha ez iránt a szerződésben intézkedés nem foglaltatik, az 1875. évi 37. t. 517. §.-a szolgál irányadóul, melyszerint a szerző, ha valamely gyűjteménybe egyes dolgozatokat szolgáltat, ezeket akár külön, akár összes munkáiban közzé teheti, feltéve, hogy az egyes dolgozatok azon alakban, melyekben a gyűjtemény részekint jeletkeznek, a könyv és mükereskedés önálló tárgyait nem képezik. 3
