Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
OTP'- W” galomba. Ha a kiadó uj czimlapot nyomat és a harmadik kiadás helyett negyedik kiadást szedet a czimlapba, a czimlap jogosulatlan többszörözésnek tekintendő, mert a kiadó a meghatározott számú példányokhoz már czimlapot kapott negyedik kiadással ellátott czimlap előállítására és többszörözésére a szerzőtől jogot nem szerzett, tehát cselekvénye szerzői jogbitorlás, melyre a törvény 21. §-a minden esetre alkalmazható.1) 11. A törvény csak az individuális szellemi tevékenység termékeit védi a többszörözés, közzététel és forgalomban helyezés ellen, az olyan termékek tehát, melyekben szerzői tevékenység nem nyilvánul, a törvényben körülirt védelemben nem részesülhetnek. Ilyenek a hivatalos és nem hivatalos hirdetések, értesítések, mindennemű tudósítások, szinlapok, habár azok események és történendő dolgok egész sorát tartalmaznák is. Ki vannak továbbá zárva a többszörözés védelme alól az ipar termékek, minták, vagyis oly irat készítmények, melyek mint anyagi dolgok jönnek tekintetbe, melyek nem oktatásra, hanem egyes példányokban anyagi használatra szánvák.2) Ilyenek például : a vonalozott irkák, habár azok tanulók számára egyes betűket, szavakat tartalmaznak is, kiadások bejegyzésére szolgáló számviteli könyvek, melyek vonalozott papíron nyomatott rovat fejezetekkel vannak ellátva; végre számlák, váltó minták ; ellenben olyan irat, mely a számviteli könyvek czélszerű vezetésére vonatkozó oktató utasítást tartalmaz, a többszörözés ellen védve van. 12. A törvény 1. §-ának második bekezdése elismeri, hogy egy irói műnek több szerzője (dolgozó társak) is lehet, kérdés tehát az, vájjon az irói mü létesítésében részt vett személyek mind munkatársaknak tekintendök-e vagy nem ? Előre kell bocsátani — a mi különben a dolog természetből is önként következik. — hogy az iró mű leirója, a nyomdász stb., kik az irói mű létre jötte után foglalkozhatnak azzal, munkatársak nem lehetnek. Magának a kérdésnek megfejtésére maga a törvény nyújt támpontot, mennyiben a szerzőt és csakis a szerzőt részesíti védelembe; a választ tehát az a fogalom adja meg, mely a szerzői minőséget megállapítja. A szerző az, kinek szellemi munkálkodása folytán az — 13 — ’) Lásd a 21. §. harmadik jegyzetét. a) Mandry G. id. munka 80. lap.
