Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 1, Fejezet. Írói művek
6 lett, a szerzők mindegyike feljogositottnak tekintendő. A kárpótlást a biróság, esetleg szakértők meghallgatása mellett, a fenforgó körülmények alapján határozza meg. (29. §.) Arra, hogy a műhöz nevét adja, akarata ellenére, a szerzők egyike sem kötelezhető. Ha a szerzők részei elkülönithetők, az elkülönithető részek mindegyikének többszörözéséhez, közzétételéhez és forgalomba helyezéséhez, az illető szerző beleegyezése szükséges. 1. A szerzői jogról szóló törvény 1. §-ában egész határozottsággal kimondja ama — az egész törvény alapját tevő elvet, hogy egyedül az irói mű szerzőjének van joga az irói mű többszörözésére, közzétételére és forgalomba helyezésére; a törvény tehát azt az álláspontot foglalja el, hogy a szerzőnek positiv elismert magánjoga van, mely ha megsértetik, ez a jogtalan többszöröző kártérítési kötelezettségét és e mellett büntethetőségét is maga után vonja. 2. A törvény által biztosított védelem alanya az irói mű szerzője. Hogy ki tekintendő az irói mű szerzőjének? a törvény nem határozza meg, de voltaképen kétség sem foroghat fen az iránt, hogy az irói mű szerzőjének azt kell tekinteni, a kinek szellemi munkálkodása folytán az irói mű előállott. 3. A védelem tárgya az irói mű, melynek többszörözése vagyonjogi előnyt eredményezhet, még pedig nem maga a kézirat vagy kép, hanem ennek a dolgoknak adott alak, mely utánzásra vagy gépi többszörözésre alkalmas. A szerzői jog tehát testi tárgy nélküli absolut jog ; tartalmát úgy a többszörözés vagy utánzásra való jogosultság, valamint az is képezi, hogy harmadik személyek eme jogosultság gyakorlásától kizárhatók. A szerző ama jogosultsága, hogy művét tetszése szerint többszörözheti, a természeti szabadságban találja indokolását, s ez nincs külön jog megszerzéséhez kötve. Ezt a jogosultságot a szerző elvesztheti, de ez által maga a szerzői jog el nem enyészik, hanem a védelmi idő elteltével megszűnik az a jog, hogy más
