Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
II. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikkel kapcsolatos törvények és miniszteri rendeletek - 2. A m. kir. igazságügy-miniszternek 1686. számu rendelete a szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk értelmében követendő eljárás tárgyában
218 hogy a régibb mű ünnepi körökre van beosztva, az újabb pedig nincs ; hogy az előbbi rövid történelmi bevezeiéseket ad és a mise bevezetéseit és imádságait is felvette, ez pedig nem ; hogy az előbbi valamivel rövidebben, az utóbbi pedig valamivel elnyujtottabban van tartva, a hasonszerüséget meg nem szünteti. Hogy az előbbi leginkább világiak számára elmélkedésre, ez pedig egyháziak számára hitszónoklásbani bevezetésre, útmutatásra van szánva — mint ezt a panaszlott állitja — teljesen tarthatatlan, sőt tulajdonképen az újabb mű czimének ezen szavai által, „für katholische Kristen aller Stände“ meg van czáfolva. Mind két mű a szó teljes értelmében verseny vállalkozás; ki az egyiket birja, annak a másikra nincs szüksége és aligha veheti jó hasznát. A szerző által a kiadó ellen elkövetett szerzői jogbitorlásnak előbb vitás kérdését a tudomány és gyakorlat akként döntötte el, hogy szerzői jogbitorlás tényét nem állapítja meg az, ha a szerző ugyan azon tárgyról, melyről már egy művet irt, egy önálló művet ir, habár az utóbbi az előbbinek versenyt okozna. Az irodalmi illemmel nem fér ugyan össze, ha egy iró igy jár el; a törvény szerint azonban az, a ki egy hasonló későbbi munka kiadása által a kiadótól saját előbbi munkájának vevőit elvonja, épen oly kevésbbé büntethető, mint az, a ki ezt egy idegen mű iránt teszi. Jelen esetben még az jön hozzá, hogy a terv eredetiségéről általában alig lehet szó; mindegyik mű egyszerűen követi az egyházi év folyamatát és a mindennapra előirt szöveget, mint ez számt£ lan más műben is történik. Igaz, hogy minden egyházi beszédtá. minden más egyházi beszédtárnak versenyt csinál; hanem a mit ilyen Írásoknál összes elrendezésnek, vagy ha úgy akarjuk rendszernek jelezni lehet, annyira feltétlenül köztulajdon, hogy ez által senki mások vagy maga irányában plágiumot, annyival kevésbbé szerzői jogbitorlást el nem követhet. Épen olyan nyilvánvaló, hogy minden ünnep és vasárnap elébe tettt periköpök, (idézetek a szent- irásból, szentirás szakaszai) melyek mindkét munkában egyenlően a katholikus egyházakban használni szokott Allioli-féle német bibliai fordításból vétettek át, köztulajdonnak tekintendők és teljesen közön- bős, hogy azokat Bayerle második munkájában az elsőből irta le, vagy más műből vette át. Jelen esetben egyedül az a kérdés, hogy Bayerle által mindkét munkájában a periköpökhöz csatolt fejtegetések alak és tarta-
