Knorr Alajos: A szerzői jog (1884. XVI. törvényczikk) magyarázata (Budapest, 1890)
I. A szerzői jogról szóló 1884:16. törvény-czikk és magyarázata - 3. Fejezet. Színművek, zeneművek és zenés-színművek nyilvános előadása
158 nem mindég csak elmaradt hasson (lucrum cessans), a mi ennél a a jogviszonynál azon sajátságos előföltételen alapul, hogy a szerző maga vagy ennek jogutóda ugyan ezen előadást ugyan azon helyen és időben eszközöltethette volna, a mint azt a jogosulatlan előadó tette. Ha azonban a per folyamán bebizonyittatnék, hogy a szerző ezt az előadást nem eszközöltette volna, hogy arra nem is gondolt, de nem is gondolhatott; hogy abból az előadásból — ha létesült volna is — sem haszna sem kára nem lett volna, ily körülmények között azt általános jog szabályok szerint az elmaradt hasznot sem lehetne igényelni. Nehogy tehát a szerző kártalanitása csaknem minden esetben kétessé váljék, a törvényhozásnak kellett megállapítani, hogy a jogosulatlan előadás folytán annak eszközlője kártérítésül mit fizessen.1) A törvény ezt akként állapítja meg, hogy a jogosulatlan előadásokból befolyt egész jövedelem az arra fordított költségek levonása nélkül a szerzőnek vagy jogutódának fizetendő. Ha azonban a per folyama alatt az derülne ki, hogy a jogosulatlan előadásnál bevétel, jövedelem nem volt, vagy ha ezt a panaszló bebizonyítani nem tudná és ennek alapján a kártérítést megállapítani nem lehetne: a kártérítés összegét— tekintettel a fenforgó körülményekre — a biró saját belátása szerint állapítja meg. Az 58. szakasz negyedik bekezdése arra az esetre intézkedik, ha az előadás eszközlőjét sem szándékosság sem gondatlanság nem terheli és kimondja : hogy ilyen esetben büntetésnek helye nincsen és az előadás eszközlője az okozott kárért csak saját gazdagodása erejeig felelős, épen úgy mint a szerzői jogbitorlásnál. (19. §.) Az előbbi jegyzetben az indokoltatott, hogy miért kellett a törvényhozásnak a kártérítésül fizetendő mennyiséget megállapítani, t. i. azért, mert a jogosulatlan előndás általa szerző a legritkább esetben szenved valóságos kárt; a kérdés tehát most az, hogy miben állhat az a kár, a miért a jogosulatlan előadás esz- hözlöje csak saját gazdagodása erejeig felelős. Az 58. §. első bekezdése nem a kár minőségét határozza meg, hanem azt mondja, hogy kártéritésül a jogosulatlan előadásból befolyt egész jövedelem fizetendő, de csak akkor-: ha az előadás eszközlőjét szándékosság vagy gondatlanság terheli; azon esetre tehát, ha az előadás 1 1) Wächter 0. id. műnk. 335. 1.
